A mi életünk története...//Joecsaj & Devonne16//

24.rész

24. rész

 

Sziasztok.JMeghoztam a következő részt.J

Natalien szemszöge:

 

Miután megkaptam Kevin, szörnyű hívását, a telefon szinte, úgy csúszott ki a kezemből, mint ahogy az életem, néhány perce. Elkezdtem futni őrült módra, Nicknek nem is mondva, mi a bajom, bár amikor hátra néztem - tulajdonképp nem is tudom miért, tettem -, láttam, hogy Ő is fut. Beértem, a forgatási helyszínre, és még fel sem fogtam, hogy Av él, de már Őt öleltem, s vállára potyogtattam könnyeim. Ő persze aggódva, kérdezte, mi bajom, de meg nem tudtam szólalni, abban a pillanatban. Egyszeriben féltem, hogy ez csak az én képzeletemben van, hogy a nagy semmit ölelgetem, másodszor pedig boldog voltam, hogy a nővérem él. Majd olyan fél óra után - mikor már mindenki minket nézett, és síri csönd volt, még a madarak sem csicseregtek -, sikerült megszólalnom.

- Nagyon szeretlek! - nyögtem ki.

- Én is szeretlek! - kezdett mosolyogni Av. Én is elmosolyodtam, majd Kevin felé fordultam:

- Te pedig meg fogsz halni!

- Miért?

- Amiért így átvertél!

- Na én léptem! - mondta kis gondolkodás után, Kevin, majd gyors léptekkel elhagyta a helyszínt.

Napról napra egyre rosszabbult ez a rosszullét. Egész nap, hányingerem volt, és kicsit szédültem is. Ha megettem valamit, mentem vissza a jó öreg barátomhoz, a WC kagylóhoz, hogy egy fél napot trécseljek vele. Nick kezdett aggódni, s persze, rögtön orvoshoz akart vinni. Persze, megállítottam. Nincs nekem semmi bajom, csak egy kis vírus, vagy valami. Azért, minden esetre megkértem, hogy inkább ne szóljon senkinek se - még Avnek se - erről.

Egyik nap viszont, mikor épp a WC kagyló fölött lógtam, Nicknek elege lett.

- Natalien, kérlek hagy vigyelek el, egy Isten verte orvoshoz.

- Nick, nem látod, hogy épp, beszélgetek? - érdeklődtem.

- Moss fogat, és vedd fel a ruhát ami az ágyadon van. Én lent várlak! - mondta, és a válaszom nem megvárva elvágtatott.

- Szuper! - morogtam, majd felálltam a kemény földről, ami a napokban egészen, puhának tűnt, és a tükörbe néztem. Komolyan, a falnál is fehérebb voltam. Gyorsan megtettem, Nicholas Őrmester utasításait, majd mentem lefelé.

- Szia, Nat - mosolygott a nővérem előttem.

- Szia! - mondtam.

- Hova, hova?

- Áh, csak Nickkel megyünk egyet csavarogni - hazudtam. Őszintén szólva, nehezemre esett. Sosem, hazudtam még Avnek.

- Akkor, jó mulatást - ölelt meg, majd tovább ment. Én csak egy halvány mosolyt ejtettem, majd mentem ki Nickhez.

- Gratulálok, száz évet öregedtem, míg lejöttél a lépcsőn - mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót, s beültem a kocsiba; majd Ő is beült a volán mögé.

- Mi a bajod? - néztem rá.

- Tudod, te azt - morogta.

- Nick, szájba vágjalak? - kérdeztem, csupa egyszerűséggel, mire Ő csak faképpel az utat nézte. Értem, én, hogy aggódik értem, de azért ennyire komolyan ne tegye, mert halál komolyan mondom, itt helyben lefejelem, és akkor már nem is kell elmenni a dokihoz, mert úgyis neki megyünk egy fának - akkor már mindegy is lesz, hogy mi bajom... - Tudod, kezd elegem lenni, ebből.

- Neked kezd eleged lenni, ebből? Natalien, két hétig azt néztem, hogy a földön ülsz, a WC mellett, falfehéren. És megkértél arra, hogy ne szóljak senkinek, és ne vigyelek orvoshoz. Szerinted, nekem milyen érzés volt, nézni a szerelmem szendevédését, és nem tenni semmit? - majd a kormányra csapott. - Az Istenért, Nat, szeretlek, és igen is aggódom érted - mondta.

Elmosolyodtam. - Köszönöm! - suttogtam. Ő rám nézett, elmosolyodott, majd kezét a combomra tette.

***

- Milyen gyakran szokott fájni a hasa? - kérdezte a doki, miközben megmérte a vérnyomásom.

- Naponta többször - mondtam, és megszorítottam Nick kezét. Most, hogy itt vagyok ebben, a fertőtlenítő szagú szobában, kezdek félni, az igazságtól.

- És naponta többször hány is - mondta, a doktor úgy, mintha tudná mi bajom.

- Igen! - mondta Nick helyettem.

- Kérem - mondta a doktor, majd elvezetett egy ágyhoz, amire lekellett feküdnöm, és felhúznom a pólóm. Előre félek, a doktor szavaitól. - Hány évesek maguk? - kérdezte, miután végzett az ultrahanggal.

- Én 17 leszek, Ő pedig 18 lesz - mutattam Nickre.

- Bár, fiatalok, de látom, hogy Önök igazán jó gondját fogják viselni, a picinek - mosolygott.

- Mi van? - kerekedett el a szemünk.

- Kisbabájuk lesz! - mosolygott a doki. Mi van? Gyereket fogok szülni?

- Köszönjük, doktor Úr - mentünk ki. Lassan lépkedtünk egymás mellett, szótlanul.

- Igyunk, valamit - mondta Nick, mikor elindultunk a kocsi felé. - Sétáljunk egyet, hogy... hogy kiszellőzzön a fejünk - fogta meg a kezem. Én egy szót nem tudtam szólni. Csak mentem mellette, a kezére támaszkodva szinte. Félek! Félek, attól, hogy Nick majd azt akarja, hogy vetessem el; de hisz megígérte, hogy nem fogja hagyni, hogy megöljem. A másik dolog amitől féltem, hogy nem leszek jó anya. Más ember persze, attól félne, hogy 'Úristen, a többiek hogy viszonyulnak majd hozzá', vagy 'Te jó ég, remélem nem lesz semmi komplikáció'. De nekem, az első gondolatom, inkább az anyaság volt. Hisz, lassan 17 éves fejjel járom az utcát, mégis még simán megnézem a Micimackót.

- Szerinted jó anya leszek? - motyogtam az orrom allatt.

- Effelől semmi kétségem - mosolygott Nick. - És remélem, én is jól megállom a helyem, az apa szerepben - arcon pusziltam, s ezzel biztosítottam a választ.

- Mit fog ehhez szólni a sajtó? - kérdeztem már jobban érthetőbben.

- Na állj! - állt meg. - A sajtónak ehhez semmi köze.

- Nick, a paparazzik lekapna minket, nekem nagy hasam lesz, szerinted? - húztam fel a szemöldököm.

- Na jó, figyu, kicsim. A sajtónak nem mondunk semmit. Ha megtudják és megkérdezik, vagy elmondom, vagy passzolom a témát. De, inkább a második - majd megsimogatta az arcom. - Nem lesz semmi gond.

- És, a többiek? A szüleink?

- Ha nem fogadják el, akkor teszek rájuk - húzta meg a vállát Nick.

- Nekem teremtettek! - nevettem, majd megcsókoltuk egymást.

Nickkel megállapodtunk, abban, hogy nem mondjuk el senkinek, egyelőre. A baba létezése, egy kis ideig titok, majd utána, valahogy beadagoljuk a többieknek... és a szülőknek. Nem is tudom, anyuék mit fognak gondolni? A kislányuk, elmegy kb. 1 évre, és haza megy egy gyerekkel. Szép, menet lesz...

 

Egyik nap a szobában ültünk Avvel. Tulajdonképp, én ültem, Av járkált.

- Hogy állsz lelkileg? - tértem a lényegre.

- Szarul. Ruhadtul de nem akarok azzal az idiótával egy ágyba kerülni, fogdosni meg még úgy. Nem elég az, hogy, az elmúlt négy hónapban folyamatosan vele voltam, állandóan vele próbáltam, és állandóan őt kellett csókolgatnom - mondta aggódalmaskodva, majd egy fintort vágott.

Persze, mondhattam neki, hogy semmi gond, Ő csak ennyit vágott a fejemhez:

- Te könnyen mondod, te már Nickkel túl vagy az elsőn, sőt a másodikon, meg a hatodikon is! - csapott a combjára.

- Légy szíves, ne kiabálj, nem akarom, hogy mindenki megtudja - mondtam felemelve a hangom. - Köszönöm. - persze, bocsánatot kért, és úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy elsőként Av értesüljön, hogy nagynéni lesz. Persze, rögtön felkapta a vízet, és rohant Nickhez. Nem sok kellett ahhoz, hogy ne verjem szájon. Mi a jó büdös fenét avatkozik az életembe? Semmi köze hozzá. Na jó van, de akkor is. Senki se kötelezte rá...

Mikor Nickkel megbeszéltük, ezt a dolgot, visszamentünk a szobámba, de Av sehol sem volt. Eltűnt! Kereshettük mi a szállodába, de semmi. Aztán elindultunk New Jersey szórakozó helyei felé.

A legmegdöbbentőbb, hogy meg is találtuk, az egyikben. Vagy 30 pohár társaságában. És persze, a férfiak sem nélkülözték. Big Rob, közbelépett, míg én csak Nicken sírtam.

- Nem tudom, mi ütött Avbe, még sosem borult ki ennyire - mondtam, mikor Nickkel mentünk vissza a hotelbe, a korházból.

- Nyugodj meg, édesem. Avnek, nem lesz semmi baja!

- Tudom, de akkor is. Féltem, hisz a nővérem.

- Én is féltem, hidd el - mondta Nick halkan, majd útunk további részén, csöndben ültünk egymás mellett.

1 hét múltán Avet, mindenki boldogan köszöntötte újra a stábban. Megbeszéltük a dolgot, s végül Av is kezdett örülni a hírnek. Sőt! Még ki is faggatott, hogy mégis, hogy sikerült összehozni. Na ne nevettesen! Ez egyszerű.... x) Inkább, nem részletezem...

Végül, a terhességem pontosan 2. hónapában, úgy gondoltuk ideje lenne bejelenteni.

- Mint mindenki tudja, Nati és én már egy ideje együtt vagyunk, és nagy hírt kaptunk. Kiderült, hogy Nati várandós, szóval kisbabánk lesz! - mondta Nick. Olyan *cirip-cirip* féle következett, majd Av odarohant hozzánk, és megölelt minket, majd mindenki gratulált nekünk. Nick elment Avvel beszélgetni, én pedig Kevinnel maradtam ott, aki még egy kicsit le volt fagyva.

- Kevin, ez csak egy baba. Nem a világ vége - nyugtattam.

- De... persze, neked könnyű beszélned! Most gondold el. Nick és Joe rám van bízva!! És erre Nick, majd azzal megy haza, hogy apuka lesz 17 évesen - mondta hisztérikus módon.

- Kevin, beszív, kifúj, beszív, kifúj. És gondolj arra, hogy nagybácsi leszel - vigyorogtam a képébe. Erre Kevin elnevette magát.

- Ajánlom, hogy kissrác legyen - mondta fenyegetően, majd megölelt...

 

Nananana?? *szemöldökhúzogatás* Remélem, tetszik, ugyanis szerintem, nem lett olyanyirra szörnyű... x) Sok, sok, és még annál is több kommentet szeretnénk kérni.:) *bociszemek* Következő rész, Timié lesz.:D

Üdv: Timi & Devonne

23.rész Ahol minden kiderül...

Sziasztoooooooooooooooook Meghoztam az új észt!

Feldúltan fordultam meg,s nem vettem észre az egyik kamera zsinórját,ezért szépen hanyatt estem benne. Gurulni kezdtem,s egyszer csak nem éreztem talajt a lábaim alatt…Ekkor rájöttem,hogy leestem az 5 km-es szikláról,s hogy a fák közé zuhanok…
Éreztem,hogy nagy erővel nekicsapódok valaminek,s hogy a vér végigfolyik az arcomon,majd elveszítem eszméletem…-írja Elizabeth Carter Tiltott szerelem című könyvében.

Furcsa érzés volt látni a lezuhanó kaszkadőrt, ki egy láthatatlan ponyvára esik, melytől egyáltalán semmi baja sem lesz.

Meghallom Eric hangját, amint elkiáltja magát, hogy ennyi, vége a felvételnek.

Egyszer csak lélekszakadva száguld be-szó szerint-a testvérem, és mögötte pedig Nick.

-Avril!

Szorosan magához húzott, és ott öleltük egymást, perceken keresztül, míg ő keservesen sírt a vállamon.

-Nati, nyugi! Mi a baj?

Ő nem szólal, egyre csak sír, egyre keservesebb hangon. Végignézek a stábtagokon. Mindenki minket néz.

Hirtelen én is elkezdtem könnyezni. Nem tudtam, hogy a legjobb barátnőm miért sír. Nem tudtam, mi váltotta ezt ki belőle.

-Nati, mi a baj, mi történt? Összevesztetek Nicckel?

Fülébe suttogtam, hogy senki se halljon minket.

Ő nem láthatólag megrázta a fejét, majd 2 puszit, nyomott arcomra, melyet egyszerre viszonoztam, majd megfogta 2 kezemet, s így szólt:

-Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek!

Nat hátrafordult Kevinhez, majd ezt mondta neki:

-Te pedig meg fogsz halni!

-Miért?

-Amiért így átvertél!

-Na én léptem-Kevin, majd gyors léptekkel elhagyta a helyszínt

***

A hónapok egyre gyorsabban telnek, és egyre jobban haladunk a forgatással is. Már csak pár fejezet van hátra a forgatásból, amiket nagyon várok.

De még lelkileg fel kell készülnöm az ágyjelenetre Joeval. Istenem, miket vállaltam én el…

-Hogy állsz lelkileg?

-Szarul. Ruhadtul de nem akarok azzal az idiótával egy ágyba kerülni, fogdosni meg még úgy. Nem elég az, hogy, az elmúlt négy hónapban folyamatosan vele voltam, állandóan vele próbáltam, és állandóan őt kellett csókolgatnom.

Már csak az hiányzik, hogy vele legyen egy ágyban, hogy ő fogdozhasson engem, és hogy egy szál semmiben kelljen mellette feküdnöm, szenvedélyesen ölelnem! Kizárt dolog!

-Nyugi Av, ki fogod bírni!

-Te könnyen mondod, te már Nickkel túl vagy az elsőn, sőt a másodikon, meg a hatodikon is!

-Légy szíves, ne kiabálj, nem akarom, hogy mindenki megtudja. Köszönöm.

-Bocs.

-Nincs gond. Amúgy meg, valamit muszály neked elmondanom!

***

Mikor Nat elmondta, amit akart, nagyon mérges lettem Nickre. Tudom, hogy nem csak ő tehet róla, de akkor is! Nagy részben az ő hibája.

-Én kiteszem!

-Av ne!

Itt már nem figyeltem rá, csakis rohantam Nickhez.

-Nick!Nick hol a jó büdös francba vagy?!

-Nyugi már Av, itt vagyok! Mi a baj?

-Mi a baj? Még kérdezed? Idióta szemétláda! Hogy tehetted ezt Natival?

-Mit? Mivan?

-Av, nyugi!

Megjelent Nat is.

-Nick, beszélnünk kell! Menj be a szobába!

-Okés.

Mikor Nick eltűnt, Nat kiborult.

-Mi a jó büdös életbe beszélsz te vele? Még nem tudja! És nem veszekedés közben akarom neki elmondani! Nagyon köszönöm! Legközelebb légy szíves legközelebb fékezd magad, és hagyd rám a dolgokat!-kiabált Nat

-Nem lesz legközelebb…-suttogtam, majd elrohantam

Nem tudtam, hogy hova rohanok, csak annyi volt a fejemben, hogy ki a hotelből, el innen messze.

Egyszer csak olyan érzésem volt, mintha nekiszaladtam volna egy betonfalnak. Felnéztem, és a filmbéli partneremet láttam magam előtt, Joet.

-Hova mész?

-Van hozzá közöd?

-Van, mert a barátnőm vagy!

-Az agyadat vagyok a barátnőd!

-A film szerint igen. Szóval kedvesem, áruld el, hova igyekszel!

-Arar várhatsz, te patkány!

-Nyugi szívi, higgadj le! Mehetsz nyugodtan, de én veled tartok! Hiszem ez is a dolga a pasiknak!

-Gyűlöltelek egész életemben!És foglak is!

Kiszabadítottam magam kezei közül,melyek időközben csuklómat kezdték szorítani,amjd ismét rohanni kedztem.

15 perc múlva egy bárban kötöttem ki,a legerősebb alkoholok és ittas emberek között.

-3 Martinit,légyszi!

Szóltam a pultosnak,mit kérek,majd türelmesen vártam. Pár másodperc múlva meg is kaptam az italt, s egyből leküldtem az összeset.

-Még!

Így ment ez fél órán keresztül. Közben 3, korombeli totál részeg srác odaült hozzám, és együtt ittunk.

-Melyik idióta faszi bánt el veled angyalom?

-A nővérem!

1 óra múlva már körülbelül már 2 liter Martini volt bennem. A fejem úgy szorít, hogy majd szétszakad. A szívem egyre hevesebben ver. Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége, sőt, végzetes is lehet, de nem foglalkoztam vele.

Egyszer csak 4 alak tűnt fel a kocsmában.

Egy óriási fekete, 2 gida srác, és egy aggodalmas arcot vágó csaj.

-Avril! Avril mit teszel? Rob, tegyél valamit, könyörgöm!

A csaj elkezdett sírni, majd az egyik srácba kapaszkodott.

-Igyatok ti is, könnyít a lelketeken!-kiabáltam oda nekik

Erre a csaj csak még jobban könnyezett, Nem is könnyezett, ordított, bőgött, mint egy kislány, aki nem kapta meg a babát, amit szeretett volna.

A nagy fekete ember hozzám közeledett, s hirtelen felkapott a helyemről, felvett a hátára, az asztalra dobott egy kis pénzt, amjd elhagytuk a helyszínt. Kint bedobott a kocsiba, az emberek is beszálltak, amjd elindultunk.

-Ki maguk? Mit akarnak? Hova visznek?

-Beviszünk a kórházba!Avril,szívbeteg vagy,nem ihatsz!

-Szívbeteg?-Rob

-Szívbillentyűzavar,többszörös szívleállás,szívinkfartus,beültetett pacemaker,szívműtétek…

-Anyám,hogy bírja ki mindezt?-Joe

-Úgy,hogy erős,és küzd!Hogy minden nap háromszor beszed kétmaréknyi gyógyszert,vérnyomást mér,minden héten 2-szer orvosokhoz jár!

-Mi meg azt hittük róla,hogy drogos!Hogy lehettünk ekkora barmok!-Joe

-Te beszélsz?!Te?!Aki meg akarta erőszakolni?!

-Ez egy régi sztori…-Joe

***

-Egy hétre itt kell maradnia a hölgynek,kimossuk a gyomrát,mert ha az alkohol a szervezetében marad,újabb komplikációk léphetnek fel.

-Rendben,és köszönjük.

***

Ma már egy hete,hogy hazaengedtek a kórházból.Az életemmel játszottam,és ráadásul jól meg is ijesztettem Natiékat.

Szerencsére nem lett újabb problémát.Az hiányzott még csak volna!

Két nap múlva forgatjuk a Joeval közös ágyjelenetünket.Szerencsére vele már jobb a helyzet.

A kórházban ezeket mondta,mikor félálomban voltam:

-Avril,könyörgöm,bocsáss meg!Szeretlek!Nem akartalak téged megbántani,de úgy látom,hogy nem kedvelsz,és fáj,hogy az,akit szeretek,Nem viszonozza!Kérlek,legyünk barátok!Adj nekem egy esélyt,hogy bebizonyíthassam,hogy szeretlek,hogy alkalmas vagyok a szeretetedre!Könyörgöm neked!

Mikor felébredtem,megbeszéltük,hogy barátok leszünk,és hogy tehet nálam egy próbát.Nagy erő kellett hozzá,mert durva dolgokat csinált.Hab a tortán,hogy Natitól is bocsánatot kért,Nickkel pedig kibékültek!

Apropó Nick.

Ő én Nati valamiért összehívta az egész stábot,mert bejelenteni valójuk van.Én tudom,hogy mi az a dolog,és már meg is bocsátott nekem Nick,amiért kibuktam.

***

Mindenki itt van,és várjuk,hogy Nickék a tárgyra térjenek.

-Figyelem!Nataliennel szeretnénk bejelenteni valamit!

Csend lett.Mindenki rájuk figyelt.Joe itt áll mellettem.

-Mint mindenki tudja,Nati és én már egy ideje együtt vagyunk,és nagy hírt kaptunk.Kiderült,hogy Nati várandós,szóval kisbabánk lesz!

Mindenki mereven áll,míg a pár mosolyog.

-Ez nagyszerű hír,gratulálok!

Odaszaladtam hozzájuk,majd mindkettejüket megöleltem,2 puszi kíséretében.

Ekkor mindenki feleszmélt.Gratuláltak meg minden,majd félrehívtam Nicket.

-Áruld már el,hogy sikerült összehoznotok a babát?

-Miért tőled kérdezed,Miért nem Natitól?

-Mert ő nem mondaná el!

-Én sem fogom!na,légyszííííí!-*kiskutyaszemek*

-Na jó.Egyik este minden nagyon jól jött össze,és hát nem figyeltem,és megtörtént,és meglett a baba.

-Értem.Hát,minden esetre gratulálok hozzá!J

-Köszi.És te veled mi van?Hogy haladsz Joeval?Vagy inkább ő veled?

-Én jól vagyok.Joe nagyon hajt rám…Szerintem akar valamit…xDJ

-Az nem kifejezés!Mindig rólad mesél,hogy következő napra mit tervez,és hogy mennyiire szeretne téged…xD

-Szeressen,majd talán lesz valami…:PJ

-Mikor lesz az ágyjelenet?

-Holnap után.

-Izgulsz?

-Igen.Nagyon…Félek,hogy nagyon nyomulni fog…

-Nyugi,majd beszélek vele,hogy ne tegye!

-Köszi Nick,igazi jó fej vagy!

Megöleltük egymást Nickkel,majd visszamentünk a többiekhez.

***

Na,hogy tetszik?Milyen lett?Mit szóltok?Megfelel a hosszúsága?Ugye,nem nyírtok ki?Fogunk kapni minimum 10 komit?Hamar szeretnétek következő részt,amit Devi fog írni?Megbocsátotok nekem a késésért?Szerintetek mi lesz Joékkal és Nickékkel?

 

$weetheart D. Timi

22. rész

Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem volt rész. De nem volt időm! Minden közbe jött - ,de most hoztam egy hosszabb részt. Remélem teccetős :) Jó olvasást!

 

Natalien szemszög:

Mivel holnap Av és Joe jelenetét veszik fel, ezért Nick kimenőt kapott, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova csavarogni. Olyan "első igazi randi" néven.

- Ahj, Avirl kijönnél már? - kérdeztem sürgetően nővérem, minthogy már fél órája a fürdőben tollászkodik.

- Nat, te lehet nem adsz annyit a külsődre, de én azért szeretek emberien kinézni. - emelte ki az "emberien" szót.

- Nem tett jót neked, ez a szinészkedés. - ráztam a fejem.

- Neked meg a szerelem. Komolyabb lettél - majd odajött, és lengetni kezdte a szemem előt a kezét. - hahó! Hol a régi húgom?

- Itt áll előtted! És ezt abbahagynád? - fogtam le a kezét.

- Oké,oké! Csak tudod holnap forgatjuk azt a sziklás jelenetet. És...félek, és ezt így vezetem le. - zárta be a szobánk ajtaját, majd indultunk a hall felé.

- Azt hittem az a kedvenc "részed".

- Igen, és még mindig az, de...tudod a tegnapi után nem hiszem, hogy ezt szívesen játszanám el Vele! - mondta ingerülten.

- Ühüm...- bólogattam.

- Ha már tegnap! Mit is csináltatok Nick-kel? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem kell sok ész hozzá, hogy összeragd.

- Gyűrű?

- A földön hever - emlékeztem vissza. - valahol.

- Teee - karolt belém Av, és le is értünk a hallba.

- Na akkor mehetünk? - kérdezte id. Kevin összecsapva a kezét.

- Igen! - mondtuk mindannyian egyszerre.

- Akkor gooo.... - kitáltott Joe, majd ki is léptünk a paparazzik hadába. Komolyan mondom, ha nem szállunk be a kocsiba egyesével ütöm le mindegyiket.

- Titeket nem idegesítenek? - kérdeztük Av-vel.

- Meg kell szokni...sajnos. - húzta el a száját Nick, majd átkarolt.

- Meg néha miattuk készülnek jó képek. - erre mindenki Joe-ra nézett. - Mármint, hogy olyan képek, amik jók igazolvány képnek, meg...most ezt komolyan magyarázzam el?

- Inkább ne - mondta gúnyosan Av. Ránéztem. Valami nem volt vele rendben. Ő nem szokta ezt csinálni - nem szokott gyerekesen viselkedni. Ha egy fiú megbántotta, leszarta a fejét magasról, és nem szólt hozzá, kivéve...kivéve, ha....mi van?! Jézusom! Ez most komoly? Av sze...neeeem! Nem lehet az. És főleg nem Joe-ba. Jó, oké jó pasi, de amit tegnap csinált a nővéremmel, hááát...én próbálnám elfelejteni. Vagy nem is tudom...Nem ez jellemző Av-re...

- Av mi bajod van velem? - suttogta Joe, a mellette ülő lánynak.

- Még kérdezed? - sziszegte a fogai között Av. - Van pofád megkérdezni? Mondd, Joe neked ilyen jelenetkieséseid vannak?

- Hidd el, ha visszatudnám fordítani az időt, akkor nem tenném. És...hogy őszinte legyek, be voltam rúgva.

- Hát nem kicsit...Chö.. - nézett ki az ablakon Av. Joe szomorúan nézett maga elé, majd Ő is kinézett az ablakon. Tudta, hogy Ő cseszte el...nagyon jól tudta!

- És...mit csinálsz ma este? - kérdezte Nick.

- Semmit, méééért? - esett le, majd sunyin barátomra néztem. - Ejnye, Nicholas - nevettem.

- Na, de most komolyan - mosolygott. - ráérsz?

- Nick - néztem rá. - most legalább egy órát velem töltesz, plusz még a kocsiban, 5 percet. Meg míg felmegyünk a lifttel az emeletre. Ezek után, neked még van kedved velem lenni, úgy hogy holnap randizunk? - húztam fel a szemöldököm. Persze, nehogyTi komolyan vegyétek. Igenis szeretnék Nick-kel lenni, csak kicsit szivatom x) Én szemééééét...Whaha

- Én nem értelek, most mi bajod? - kérdezte, majd duzzogva összefonta karjait, hátradőlt az ülésen, és kinézett az ablakon. Erre én felnevettem!

- Hjjajj, Szívem! - bújtam hozzá. - Olyan, könnyen bedőlsz mindenkinek, hogy az már nekem fáj.

- Mint, ahogy te is. - nézett rám mosolyogva.

- Mi..tee...Ahhww!! - nevettem. - Oké, kvittek vagyunk. - mosolyogtam. Ő csak nevetett, majd átkarolt, és egy puszit nyomott az arcomra.

Komolyan mondom, olyan jó szerelmesnek lenni. Na, jó nem teljes mértékig tündérmese, mert azért a veszekedések, nem a legjobbak, de ezt elnézve, imádok szerelmesnek lenni. Hülyén hangzik, de ez van. És Nick-kel ez a szerelem még csodásabb. Mindent megad - persze, nem pénz értékben - , amire egy nőnek/lánynak szüksége van. És az életem, szinte el sem tudnám képzelni, nélküle.

Gondolat menetemből, a kocsi fékek csikorgása ébresztett fel. Mindannyian kiszálltunk - persze a fiúk udvairasan előreengedtek minket - , majd be is mentünk az étterembe. Tulajdonképp, kezdem megszokni, hogy minden este valami puccos kis helyre megyünk. Mondjuk ilyenkor 'illedelmesen' kell öltözni, viselkedni, beszélni - ez azért fárasztó. Mármint, nekem egy Los Angeles-i, igazi belevaló tinilánynak, aki gyűlőli a magassarkúkat, az elegáns cuccokat, nehéz megszokni...

Miután megettük a kajánkat, s még egy jót csevegtünk az asztalnál, mentünk is haza. Av, és az én szobám előtt, Nick-kel hosszas csókot váltottunk, majd mentünk aludni...

- Jóreggelt, hercegnőm - keltem, szerelmem édes ajkaira.

- Hány óra? - motyogtam.

- 10 - nézte meg az óráján az időt.

- 1-kor keltsél. Köszi! - fordultam másik oldalamra.

- Héhé! - támasztotta meg, kezeit a két oldalam mellett, majd engem nézett. - És mi lesz, velem? - erre felé fordultam.

- De csak te miattad, kelek fel. - fordultam hátamra, majd egy csókot nyomtam a szájára, és felálltam az ágyból.

- Oké. Amíg te készülődsz, én itt megvárlak. - feküdt le kényelmesen az ágyra.

- Én meg megverlek, ha el mersz aludni. - fenyegettem, majd bementem a fürdőbe. Néhány perc múlva, teljes harci szerelésben mentem ki.

- Wow. A végén még elvesznek tőlem. - jött oda, majd egy csókott nyomott a számra. Elköszöntünk Av-től, és mentünk is.

- És? Hova tart előszőr utunk? - kérdeztem.

- Én, azt gondoltam, hogy megyünk valami sziklás helyre, ott megöllek, aztán megyek vissza a hotelbe.

- Nos, én ezt pont fordítva gondoltam.

- Hmm - 'gondolkodott' - mi lenne, ha együtt mennénk vissza, a hotelbe?

- Nem is olyan rossz ötlet. Rendben! - majd mind ketten elnevettük magunkat.

Komolyan mondom, még egy ilyen páros, mint mi - vagyis ennyire hülyék - nincs. Folyton csak szivatjuk egymást, amiből egy olyan dolog jön ki, aminek még egy kis hangyafasznyi értelme sincs. Kész röhej :)

- És - szólalt meg Nick, mikor már egy kávézóban ültönk, s mikor már kikértük az italunkat, meg egy sütit. - mit szólsz a filmhez? Szerinted milyen lesz?

- Nos, mikor Av-nek megvettem a könyvet, akkor elolvastam a könyv hátán lévő, rövid tartalmat, és abból kivéve alapból zsír a történet. És, ahogy láttam néhány jelenetet belőle, kész főnyeremény. Elég sok bevétele lesz, az biztos.

- És, én milyen vagyok benne?

- Gőzöm sincs, hogy milyen színész vagy, de úgy az egészből kivéve - pocsék. - mondtam komolyan, majd felnevettem. - Szerintem nagyon jól játszasz. Te leszel a kedvenc szereplőm, elárulom előre. - kacsintottam.

- Helyes! - mosolygott, majd ki is hozták a rendelésünk. Bájos csevely közben el is fogyasztottuk, majd mentünk sétálni. Kéz a kézben. Persze paparazzik hada lepett el minket, és a riporterek a kérdéseikkel sem hagytak lógva. Mi mégis boldogan, hülyéskedve, kéz a kézben járkáltunk.

- Nick, nem lesz ebből baj? - néztem rá, mikor már kiértünk a paparazzik, és a riporterek hadából.

- Csak, annyi, hogy a címlapon leszel.

- Király - mondtam ingerülten, majd megálltam és illemhely után kutattam.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva Nick.

- Nem csak...tegnap óta, folyton WC-re járok - hányni. És, most sem akar benmaradni. És pisilnem is kéne. - néztem rá, de már éreztem a hányás ízét a számban. Amilyen gyorsan csak tudtunk, olyan gyorsan fututtunk, egy olyan helyre, ahol illemhely is van. Szerencsére hamar találtunk - még, azelőtt, hogy hánytam volna.

Nem tudom mi van velem. Ma reggel kezdtem rosszul lenni. Lehet tegnap beettem valamit az étteremben...

- Jobban vagy? - kérdezte Nick, mikor már a parton ültünk.

- Igen. - mosolyogtam, majd lefeküdtem a homokba.

- És, ezután hova menjünk? - hajolt fölém.

- Tudom, mire gondolsz, de félek, hogy lehánylak - nevettem, mire Ő is nevetni kezdett. - szerintem, valamit bezabáltam tegnap.

- Az étteremben? - húzta fel a szemöldökét.

- Ja! - bólogattam.

- Kicsim, ugyanazt ettem, amit te, még sincs semmi bajom. - mondta értetlen fejjel.

- Hát, nem tudom - ráztam a fejem, majd felültem.

- Mielőtt megkérdeznéd használtunk. - mutatta fel mutatóujját. - És különben sem alakul, ki egy nap alatt.

- Tuti? - néztem rá.

- Nat, ne gonolj hülyeségekre. Nem, hinném! - majd rámnézett. Én biztosra - ha nem is tuti biztosra - vettem, hogy lehet az van. Lehet, hogy..áhh, de és ha igen? Neeem! Nem lehet..16 vagyok, könyörgöm!

- Induljunk haza - álltam fel. - fáradt vagyok.

- Na, neeeem! - fogta meg a kezem. - Natalien, ezen fogsz rágódni egész nap. Egész héten. Ne tedd!

- Nick, ez nem olyan dolog, amin nem lehet rágódni.

- De...Szívem, ez eleve olyan dolog, ami nem 16-17 éveseknek van.

- És, ha az vagyok? - kérdeztem.

- Ha, az vagy egyáltalán.

- Meg mernéd ölni? - néztem a szemébe.

- Előbb ölném meg magam, mint Őt. - mosolygott, majd megcsókolt. Egy fokkal jobban érzem magam. Úgy, hogy tudom, ha tényleg az lenne a bajom, Nick nem tenne semmit. Boldog lenne, ahogy én is.

- Várj, csörgök. - vettem ki a telefont az övtáskámből. - Kevin? - kérdeztem, majd felvettem. Azt hittem elájulok, mikor meghallottam, mi törént...

 

No akkor: SokSokSok kommit kérnék :) Please! Kezdünk fogyni a kommikból. Nem tudjuk, mi okból, de kezdenek fogyni. Kérek mindenkit, hogy legalább annyit írjon le, hogy 'jó' vagy, hogy 'rossz'. Nem kell itt akkora komment, mint a tenger, elég csak egy szavas - a lényeg, hogy legyen!

Üdv:Timi&Devonne(Cinti)

21.rész

Hyhy mindenki,meghoztam a részt.
Av szemszög:
Ma a sziklahegy tetején forgattuk az egyik kedvenc jelenetemet.Imádom a magasságot,szeretem a levegőt és a természetet.Már eléggé sokszor jártam ilyen helyen,ma mégis szörnyű álmom volt…Azt álmodtam,hogy a forgatás során lezuhanok a mélybe,s nagy bajom lesz…
A forgatásokkal csakis egy bajom van:az,hogy Joe a filmbeli párom,aki tegnap este még meg akart erőszakolni…
Sohasem fogom neki megbocsátani,hisz tudja,mik történtek velem idáig.
Ráadásul a sors fintora az,hogy a főszereplő lányt itt a hegyen meg akarják erőszakolni.
-Mindenki itt van?-kiabált Eric
-Igen,itt vagyunk,kezdhetünk.-Joe
-Rendben.Előtte csak annyi,hogy igazi átéléssel csináljátok,fontos része a filmnek!Hajrá,kezdhetjük!-Eric,majd elment
Beálltunk a helyünkre,majd elkezdtük…
Elmerültem a fák szépségében,hihetetlenek voltak.
-Gyönyörűek,de nálad semmi sem lehet szebb!-szólalt meg mögülem egy hang,melynek tulajdonosa Joe volt.A szerepét mondta,s most jön az a rész,amit már egyszer átéltem…
-Mit akarsz már megint tőlem?Nem fogod fel,hogy nekünk nem szabad együtt lenni?!A mi kapcsolatunk tiltott!
-Nem érdekel!Titokban attól még találkozhatunk,azt nem tiltja semmi és senki!
-De én nem akarom,hogy legyen köztünk bármi is!Fogd már fel!Teljesen tönkretetted az életemet!Soha többé nem akarok veled találkozni!-kiabáltam vele
-Pedig még igen is fogsz!-mondta,majd erős kezeivel megfogott,majd magához húzott,s elkezdett fogdosni,csókolgatni
-Sebastian,engedj el,de azonnal!
-Nem!Először örömöt szerzel,és elengedlek!Előtte nem!-sziszegte a fogai között,s egyre nagyobb hévvel tapogatott
Ha nem lett volna a tegnapi malőrje,akkor elhiszem,hogy a szerep hozza ezt ki belőle,de most sajnos tudom,hogy nem a film miatt ilyen,hanem ezek a saját érzései.Ekkor deja vu érzésem támadt.
A szerep szerint Joe épp leveszi rólam a felsőmet,s ekkor a lány leállítja a fiút.Joe már a derekamig felhúzta a felsőmet,majd jöttem én.
-Sebastián,ezt nem szabad!Kérlek,engedj el!Ha szeretsz,akkor nem teszed ezt velem!
Ő mélyen a szemeimbe nézett,majd pár perc után egy könnycsepp szaladt le az arcán,mely szintén nem a szerep miatt történt meg…
-Rendben,sajnálom.
-Most pedig megkérlek rá,hogy többet ne találkozzunk,és nem keress,ne akarj tőlem semmi,felejts el!Most pedig hagyj magamra!
Ő csak bólintott a fejével,majd elindult hazafelé.
Komolyan mondom,az a szerep teljesen az életemet mintázza.Vagyis nem.Az életem mintázza a szerepemet…
Feldúltan fordultam meg,s nem vettem észre az egyik kamera zsinórját,ezért szépen hanyatt estem benne.Gurulni kezdtem,s egyszer csak nem éreztem talajt a lábaim alatt…Ekkor rájöttem,hogy leestem az 5 km-es szikláról,s hogy a fák közé zuhanok…
Éreztem,hogy nagy erővel nekicsapódok valaminek,s hogy a vér végigfolyik az arcomon,majd elveszítem eszméletem…
***
Milyen csodásak is a felhők fenn az égen!Most én is közelről gyönyörködhetek bennük,hisz ide kerültem.Mindenki nagyon aranyos,s végre találkozhattam elhunyt rokonaimmal,és barátaimmal.
Nick és Nati nagyon hiányzott,de innen fentről is látom őket.
Pár napja összeházasodtak,és Nat egy csodás babával fogja megajándékozni Nicket.
Joe éli a sztárok életét-de azon sztárok életét,akik drogoznak,csajoznak,egyszóval tönkreteszik magukat.
Szerencsétlen srác a halálom óta,azaz 4 éve,hogy drogozik.5-ször volt kórházban túladagolás miatt,de őt nem érdekli.sőt,inni is elkezdett.
Minden csajjal lefekszik,ráadásul már idegen nőktől 4 gyereke is született…
Én itt fent megtaláltam álmaim szerelmét:Alexandert.
Bíztam Istenben,s segített rajtam,hisz terhes vagyok,és 3 hónap múlva világra fog jönni a pici.
Azt még el is felejtettem mondani,hogy a filmből egy filmkockát sem vetítettek le,mivel meghaltam,Egy ideig mindenki gyászban volt,főleg Anyuék,Nat,és Nick.
Hiányzom nekik,és ők is nekem.
Egyszer csak egy nagy sípolást és zúgást éreztem,fejem fájni kezdett…
Nah,emberek,milyen lett??
Remélem,hogy tetszik mindenkinek.:)
Hoztam egy képet Avrilről:
A kövi Cintié.
Sok-sok komit szeretnénk kérni!!
Puszi:Timi&Cinti

20.rész

Megjött a rész.^^

Nat szemszög:

 

Mikor meghallottam, hogy Joe és Nick mit csinálnak,azt hittem elájulok.Hogy mi van?!De mért..Mért csinálják ezt?Hisz tesók...De végülis ez mellékes,mert a tesók is szoktak verekedni.A lényeg,hogy: min?

Azt hiszem a látvány,amit a két fiú okozott 1 fokkal jobban nézett ki,mint a képzeletemben.De akkor is!Minek verekednek?

-Fiúk,elég legyen már!-Én felkiátva.

Mit is vártam?Majd pont a Jonas-ok fogják abbahagyni a verekedést egy szép szóra...-.-"

-Nem fogom hagyni,hogy újra lefeküdj Natival!-kiabált Nick.

Mi van?!Ez most hülyéskedik?Mit csinálok én Joe-val?Vagy mit fogok?Hisz csak csók vo...Na neee!

-Micsoda?-Én sikítva.

Csoda történt!Komolyan mondom!Felénk fordultak.Hmm...Lehet előbb kellett volna sikítanom ;)

-Milyen újbóli lefekvés?-Én felháborodva.

-Hát míg mi nem voltuk itthon,te meg Joe gyorsan lezavartatok egy menetet,de nem fogom hagyni,hogy ez megismétlődjön!-Nick.

Na jó! Ez azért több a soknál.Mégis csak durva!Ilyen parasztot,gyerekek.Joe Jonas örökre elástad magad...

-Mivan?Nem feküdtem le vele!-Én az igazamat adva.

Na persze nem is Joe lett volna,ha nem kezdi el játszani a "deénakkorisigazatmondok" játékot.Nem is értem...Ez már annyira gyerekes.Őszintén?Imádom a nővérem :D Jól kiosztotta Joe-t.És a legjobb,hogy utána Nick-kel is kibékültünk...SZUPER!

-Mmm...Figyu,Nat-Nick kicsit zavarban,mikor már Av nem volt bent a szobában.Pontosabban a konyhába ment.

-Hmm...-Én felé nézve.

-Tényleg sajnálom,hogy olyan kis csekéjség miatt szakítottam.Nem is tudom mi ütött belém...-Nick a fejét rázva.Én elmosolyodtam,majd megcsókoltam.

-Nem haragszom!-Én suttogva,majd ajkunk újra a másikét falta.

-Öm...Írtam neked egy dalt!-Nick elszakadva ajkamtól.Én furán néztem rá,majd felhúztam a szemöldököm miszerint: elénekelhetné,nem lesz sértődés xD

-Mi a címe?-Én miközben Nick a kezébe vette a gitárt.

-One time!-Nick tök komolyan.Én csak mosolyogtam,majd elfehéredtem.

-Az Justin Bieber szám...-Én kicsit feszengve.Jó persze biztos jófej a srác,de az egyetlen szám amit elviselek tőle a: Baby.De azt is,hogy miért?Nos...jó kérdés...

-Csak hülyéskedtem.-Nick nevetve.-Falling in love!

-Oké,az McFly szám.

-Te ma mindenbe belekötsz?-Nick felém nézve.

-Mi?Ééééén?Neeem!Csak az igazat mondom.

-Rendben!-Nick,majd letette a gitárját.Leült mellém,majd a szemembe nézett.-Mondd meg az igazat: szeretsz engem?

-Az életemnél jobban.

-Helyes válasz!-Nick,majd megcsókolt.

-És te ma igazat mondasz?

-Nos...Én ma fordított világot játszok...

-Szeretsz engem?

-Utállak!Az életemnél jobban utállak!

-Helyes válasz.-Én elnevetve magam.-El sem hiszem...-Én suttogva egy kis csend után.

-Mit?-Nick.

-Hogy te...Hogy én...Hogy Mi...-Én dadogva.

-Én,te,mi?!

-Hát hogy mi együtt vagyunk.-Én felállva.

-Ez olyan hihetetlen?-Nick mögém állva.

-Igen.

-Ugyan mért?

Én megfordultam majd belenéztem a szemébe.

-Mert te sztár vagy...

-Te viszont egy csodás lány.És jobbat nem is kívánhatnék.

-De...

-Natalien,én veled képzelem el az egész életem.Azt szeretném,ha neked fogadnék örök hűséget.Ha te lennél a gyerekeim anyja.

-Na azért annyira ne menjünk előre.-Én mosolyogva.

-Szeretlek,Nat.-Nick közeledve felém.

-Én is,Nick.-Én,majd ajkunk vadul falni kezdte a másikét.Hirtelen Nick kezét éreztem a pólóm alatt.Szerettem volna leállítani,hisz az a gyűrű az ujján nem viccből van-de valahogy a kezem ösztönösen markolt a hajába,majd felsőtestét is felfedezte.Agyam kikapcsolt,és csak a szívem vezetett.

Pár perc múlva Nick,s az én pólóm is a földön hevert,mi pedig az ágyban.Mikor már alig volt rajtunk valami-ami fehérneműt jelent-Nick kezét lefogtam.Mindketten egymás szemébe néztünk,lihegve.

-Nick...Ezt nem szabadna.

Na végre Natalien,hogy így fél óra múlva eszedbe jut!Én hülye -.-"

-Nem izgat semmi.Nem érdekel a gyűrű...

-Biztos vagy ebben?

Ekkor Nick komolyan nézett rám.

-Te nem?

-De!

Kétszer se kellett mondanom,már vette le a melltartóm...Őszintén szólva azt hittem az első fájni fog..Anyu is mindig ezzel etetett!De lehet,hogy csak megfelelő partner kell hozzá?!;) Nick biztos az!

-Azt hiszem...-Nick levéve a gyűrűt az ujjáról.-Erre nem lesz szükség!-Ő majd ledobta a földre a gyűrűt.

-És...-Én is levéve egy gyűrűt az ujjamról.-Erre sem.-Én is eldobtam.

-Nem mondod?-Nick mosolyogva.

-Már tök mindegy.-Én megrántva a vállam.

-Végülis...-Nick mosolyogva,majd megcsókolt...Vagyis csak megcsókolt volna,ha nem halljuk Av kiáltását.

-Te jó ég!-Én megijedve.Rögtön futott ki.Persze előtte átöltöztünk...Pontosabban Nick felvette a farmerjét,de én csak magamra kaptam a köntösömet.

Mit látunk mikor kimegyünk?Joe épp Av-et "molesztálja".Bár amint láttam,valamit nagyon akart Joe,amit Av nem szeretett volna...

Itt a rész,kérünk komikat,a kövi Timié.:)

Puszi

19.rész

Szia mindenkinek.Naggyon sajnálom,h csak most kaptok részt,de be vok osztva…JMármint van 50000 meg egy dolgom…LFájdalomdíjul hosszabb részt kaptok…JÉs a vége miatt nem lefejezni!!J

Av szemszög:

Nem értettem,Nati miért borult ki ennyire…Semmi oka nem volt rá,normálisan kérdezték,adhatott volna normális választ is…

Nick utánament,s mikor visszajött,irtózatosan dühös volt.

-Mit tettél,hogy ilyen mérges vagy?-Én

-Inkább a drágalátos húgod mit tett!-Nick

-Na,mit?Most ezen fogtok vitázni?-Én

-Nem,ezentúl már nem.Szakítottam vele.-Nick

-Ezen a kis apróságon?-Én meglepődve

-Te ezt nem érted.-Nick

-Tévedsz Nick.Igen is értem.Én vagyok mindenki közül az,aki a legeslegjobban ezt érti!Senki sem tudja,hogy én miken megyek keresztül,milyen vagyok igazából,és hogy milyen életem volt eddig!-Én

Közben mindenki azt vette észre,hogy Joe felszívódott.Talán,csak WC-re ment…

-Na jó,ebből elég!Hagyjátok ezt abba!-állt fel Eric

-Okés.-szóltunk,majd leültünk

Fél óra elteltével hazaindultunk.Útközben a hasam nagyon erősen görcsbe rándult,ezzel jelezte,hogy valami baj van Natival…

-Rob,gyorsabban,baj van Natiékkal!-kiabáltam neki

Ő rátaposott a gázra,s mikor a szállodába értünk,elállt a lélegzetem.Annyit még épp,hogy láttam,hogy Joe és Nati csókolóznak…Vagyis,sejtettem…

-Tehát,milyen is Nick?-Joe

-Öm...-Nat Joe felé fordulva.-Amilyennek akarod...-Ő hadarva,majd befutott a szobánkba

-Ez most mi volt?-Nick Joe felé közelítve.-Tehát,ahogy szakítok vele neked már rá is kell hajtanod?

-De hát te szakítottál vele!-Joe kiadva a magas C-t

-Igen...De már nem is tudom miért.-Nick halkabbra váltva.

-De mégis megtetted,tehát szabad a pálya!-Joe sunyin mosolyogva

-Hagyd békén Natit!-Nick mérgesen

-Miért,mi lesz,ha nem?Beadod a sajtónak,hogy már nem vagyok szűz?-Joe

-Nem vagyok gyerekes…-Nick

-Bár,nem hazudnál vele semmit…Ugyan is Nattel az előbb már megtörtént…-Joe

-Mivan????!!!!-Nick irtózatosan dühösen

-Amint hallottad Öcsi.-Joe

Atya Úr Isten!Ez nem lehet igaz!100%,hogy Joe hazudik!Nat nem lenne képes ilyenre!Vagyis arra nem,hogy csak egy éjszakára adja magát oda valakinek…

Ekkor a 2 srác egymás torkának ugrott,s egy igazi testvérbunyó vetet kezdetét.

Én ekkor felsikítottam,s elkiáltottam magam:

-Nat,azonnal gyere ki a szobából,ha nem akarod,hogy Joet és Nicket mentő vigye el!-Én

Ő azon nyomban ugrott,s már kint is volt mellettem,de sajnos már késő volt…

Nick 3 öklös után gyomorszájon rúgta Joet,aki a földre terült.Nick itt is folytatta „hadjáratát”,s tovább rúgta bátyját.

Joe hirtelen és gyors mozdulattal felugrott a földről,s ő is nekiállt ütni a testvérét.

-Fiúk,elég legyen már!-kiáltott fel Nat

Ők úgy tettek,mintha ezt nem hallották volna,s fojtatták a testvérharcot.

-Nem fogom hagyni,hogy újra lefeküdj Natival!-kiabált Nick

-Micsoda?-sikított fel Nat

Ekkor mindketten abbahagyták a verekedést,s felénk fordultak.

-Milyen újbóli lefekvés?-Nat

-Hát míg mi nem voltuk itthon,te meg Joe gyorsan lezavartatok egy menetet,de nem fogom hagyni,hogy ez megismétlődjön!-Nick

-Mivan?Nem feküdtem le vele!-Nat felháborodva

-Nati,már nem kell tagadnod,elmondtam nekik az igazságot!-Joe

-Joe,itt nincs semmiféle igazság!Köztünk nem történt semmi,csak egy pár csók,amit te akartál!-kiabált a húgom

-Te hazudtál?És kényszerítetted?Hogy lehetsz te ekkora patkány?!-Nick

-De hát igazat mondok!-Joe

-Joe,most én mondok igazat!Te egy erőszakos kis idegbeteg állat vagy!Hogy tehetsz ilyet valakinek?És,hogy viccelhetsz az ártatlanságával?Normális vagy?Nagyon csalódtam benned!-kiabáltam az arcába,majd Natival és Nickkel együtt elvonultunk a szobánkba

-Jól vagy?-kérdeztük

-Jól.-kezdett el pityeregni Nat

-Jajj,ne sírj!-ölelte át Nick

-Nem értem magam,miért szakítottam veled,nem akartam!Sajnálom édesem,bocsáss meg nekem!-Nick

-Semmi baj.Szeretlek!-Nati majd hosszasan megcsókolták egymást

Én csak elmosolyodtam rajtuk,majd kimentem a konyhába.Persze,hogy Joe is ott volt…-.-”

-Ha kimentél szólj,majd viszajövök.-Én majd visszaindultam

-Av,gyere vissza!-Joe

Utánam jött,s megszorította a kezemet,majd visszahúzott a konyhába.

Ott nekinyomott a hűtő ajtajának,ágyékát az enyémhez nyomta,s ezt suttogta a fülembe:

-Mit szólnál egy éjszakához?-Joe majd erőszakosan a nyakamat kezdte puszilgatni

-Joe engedj el!-kiabáltam

-Ne kiabálj!-Joe majd a szemembe nézett

-Mit akarsz tőlem?-kiabáltam

-Egy csodás éjszakát!-Joe

-Felejtsd el!Nem vagyok holmi játékszer!Engedj el!-kiabáltam továbbra is

-Majd ha végeztünk,elengedlek!Most irány  a szobám!-Joe erőszakosan

Ekkor egy óriásit sikítottam,s zajokat hallottam Joe mögül.

-Mi történt?-Nick aggódva

-Nick,segíts!-Én remegő hangon

-Joe,azonnal engedd el!-Nick kiabálva

Erre Nat is kijött a konyhába,s ámulva figyelte,amit Joe tesz velem.Hirtelen Big Rob jelent meg az ajtóban,s egyből leszedte rólam Joet.

Én Nat karjaiba futottam,s hihetetlenül vettem észre,hogy Natin a köntöse van…Amit csak akkor vesz fel,ha épp nincs rajta semmi…

Rob és Nick elintézte Joet,én pedig remegve mentem vissza Natival a szobába.

-Mit akart?-Nat

-Megerőszakolni.-Én remegve,s könnyezve

-Kinyírom!-Nick és Nat,ki közben csatlakozott hozzánk

Este nagy nehezen elaludtam,s reggel egy szikla-terepes jelenetet forgatunk.Itt sajnos nem volt minden olyan,ahogy elképzeltem…

Na,ez lenne a rész,remélem mindenkinek megfelel!Kérünk komikat,10 legyen meg lécci!!*.*^^

A kövi Devié.

Puszi:Timi

18. rész

Előszóba annyit, hogy tényleg legyenek kommentek, mert ha kell akkor addig nem írunk új részt, míg a kért komment szám össze nem gyűlik!

 -Neked mióta fekete a körmöd?

-Ja ez?!-Én körmeimet nézve.-Tán zavar?Kikötni való benne?

-De,hogy?Miért?Te is abba a hülye sítlusba váltasz át...abba az...E izébe?-Eric teljesen meghökkenve.

-Emo?

-AZ!-Eric felkiáltva.

-Chö!Attól,higy fekete a körmöm nem azt jelenti,hogy én is Emo-s vagyok,vagy akármi!Könyörgöm!-Én felállva az asztaltól,majd rácsapva.-Már élni sem lehet úgy az embernek,hogy ne szóljon bele senki?

-De Nat!-Av.

-Nem,Avril!Te tudod a legjobban,hogy milyen szar ez!És,ha megbocsátotok...elment az étvágyam.Majd találkozunk.-Én otthagyva a többieket.

-Natalien!

Meglepődésemre Nick ordítva lépett ki az étteremből.

-Mi a bajod neked is?Most jön az,hogy kioktatsz,hogy milyen bunkó voltam Ericcel?

-Igen!Nat,ő csak megkérdezte,hogy mióta fekete a körmöd.

-Igen,és én rögtön ereimet vágó csaj vagyok!Sőt!Már önygilkos is voltam,tegnap!Csak Avvel úgy csináltuk,hogy ne vegye észre senki...Nick ezt most nem gondolhatod komolyan?!

-De nagyon is komoly!Szakítok!Nem vagyok képes egy ilyen csajt eltűrni mellettem.

-Jah, igen!Ribanc vagyok...Már el is felejtettem.

-Chö...-Nick,majd visszament az étterembe.

Király!Ő is!Komolyan öngyilkos leszek...

-Nati!

-Joe?!-Én meglepődve.-Jajj,ugye te nem akarsz kioktatni?

-Nem!Épp ellenkezőleg...-Joe,majd egyre közelebb jött.

-Joe...nem...ezt nem szaba...-Én de mire befejezhettem volna,már a számon volt.Nem bírtam magammal!Kezem vadul túrt hajába,miközben ő a derekamat "simogatta".

-Natalien én szeretlek!-Joe suttogva.Tulajdonképp mire eljutott az agyamig ez a mondat,már a szálloda szobájában voltunk az ágyon.

-Várj,Joe!Várj már!-Én felülve az ágyon.

-Most mi a baj?

-Te azt mondtad szeretsz!De...én Nicket szeretem.

-De Nick szakított veled!

-De szeretem,és ez ellen nem tehetek!

-Oké...de...most egy éjszaka ide vagy oda?!

Tulajdonképp,ja...

-Na jó!Ezt inkább hagyjuk,Joe.Ha neked csak egy éjszakára kellek...-Én miközben kiléptem a szobából.

-Várj,Nat!Kérlek!-Joe megragadva a karom.-Sajnálom!-Joe lesütve szemét.

-Nézd,Joe!Lehet,hogy te...szeretsz,vagy...érzel valamit irántam,de...az én szívem már foglalt.Tudod jól,hogy ki is azaz illető.

-Persze,mert Nick az a szerény kisfiú meg minden...Chöö.

-NEM!-Én kiáltva rá.-Nick az a fiú aki pont az én stílusom.

-Tehát?-Joe felhúzva egyik szemöldökét.

Ekkor hangzavart hallottunk,majd megláttuk a többieket.Nickkel összeakadt a tekintetünk.

-Tehát,milyen is Nick?

-Öm...-Én Joe felé fordulva.-Amilyennek akarod...-Én hadarva,majd befutottam a szobámba.

-Ez most mi volt?-Nick Joe felé közelítve.-Tehát,ahogy szakítok vele neked már rá is kell hajtanod?

-De hát te szakítottál vele!

-Igen...De már nem is tudom miért.-Nick halkabbra váltva.

Bezártam az ajtót,és azon lecsúszva a földön kötöttem ki.Joe vajon heccelésből kérdezte Nick nevével a mondatot?De mire ezt áttudtam volna gondolni,csak Av sikoltását hallottam az ajtó előtt.

-Azonnal gyere ki onnan,ha nem akarod,hogy Joet és Nicket mentő vigye el!

 

Nos szeretnénk jó sok kommit!De komolyan...Ne csak egy-kettő tengjen-lengjen ott, légyszíves, Köszönjük...

Üdv:Timi&Dev

17.rész

Szia mindenki.Itt van az új rész,de a komik egyre csak fogynak…Így nem leszünk jóban emberek,én már lassan ott tartok,hogy nincs értelme írni a blogot…(Persze,tisztelet a kivételnek…)És csak annyi,hogy a töriben a 10.-ik rész cselekményeiben,csak Devim nem emlékszik.

Örültem,hogy Nati igent mondott,és,hogy végre minden happy lesz a lelkében.Már csak én vagyok egyedül,és tudom,hogy ez így is fog maradni…

Mikor Nick és Nat kergetőztek,bementem a szobánkba,s leültem Nat gépe elé.Az enyémet lusta voltam elő venni,tehát csak ez maradt.J

You Tube,kereső,Joe Jonas,s máris rengeteg találatom van.Rákattantam az elsőre,majd elindítottam.

Egy fellépésről volt videó,ahol Joe egy fekete ujjatlanban,fekete csőnadrágban kápráztatta el a közönséget…Be kell vallani,tényleg dögös volt…

Már épp a videó felénél tartottam,mikor Nat bejött a szobába.Tuti mérges lesz,amiért az ő gépét nyúzom,de jelenleg ez most élet-halál kérdés.x)

-Ejjj,Avril!Ahogy elhagyom a szobát,te máris ellopod a húgod lap topját?-Nat mosolyogva

-Bocs,de muszáj volt.-válaszoltam

-És mit nézel oly annyira?-Ő érdeklődve,ugyanis hallhatta,hogy videót nzek

-Joe Jonas?!-Nat egy ördögi mosolyt ejtve.

-Fogd be!-vágtam hozzá egy párnát.-Amúgy is az egész csapatról néztem már videót.

-Hááát,perszeee!!Hisz téged annyira izgat Kev,és Nick.Ahhaaa...-Nati

-Na jó,talán kicsit bejön a srác,de tudod Nat,hogy nekem egy barát komplikált.-Én

-Tudom,és értem!De egyszer az életben legyél szerelmes,Av!Te a szerelmet dobod el,a boldogságot!-Nat álmodozva

-Natalien,hogy lennék boldog,tudva,hogy ha megtörténik,ami történi meg fog,akkor én...

-Tudom,hogy mi mivel jár!Ennyire hülye nem vagyok!És nem is arról van szó,hogy nem tudsz családot alapítani.De a boldogság...azaz iszonyú jó érzés.Ne dobd el magadtól!-okoskodott a húgom

-Maradjunk annyiba,hogy majd szólok ha kell szerelmi tanács.És most menj vissza a barátodhoz,mert én viszlek oda,de akkor te onnan többé fel nem állsz!-Én fenyegetve

Ő felállt az ágyról,majd kiment.Én tovább néztem a videót,majd pont mikor vége lett,kopogtak.

-Gyere-válaszoltam a fel nem tett kérdésre

-Szia.Zavarok?-Joe

-Szia Joe.Nem zavarsz,gyere csak-Én

Huhh,jó,hogy nem előbb jött.JA laptop tetejét lecsuktam,majd Joera figyeltem,s arra,amit szeretne nekem elmondani.

Nagy titokban reménykedtem,hogy kettőnkről lesz szó,de sajnos csalódnom kellett…L

-Szeretnék valami bizalmasat elmondani…-Joe

-Mondd csak nyugodtan,tőlem senki sem fogja megtudni.-Én mosolyogva

-Rendben.Tudod…Az elmúlt pár napban Nat…Hogy is mondjam…Felkeltette az érdeklődésemet…És…Hát…-Joe

-Joe,a lényeget mondd!-Én

-Nagyon bejön nekem a húgod,csak hogy ő már Nickkel jár…-Joe

-Hajtasz Nat-re?!-Én kiengedve a tőlem elvárható legmagasabb hangot

-Psztttttttttttttt!-Joe

-De,most komolyan!Joe!Ha szétmered őket választani,vagy valamivel megbántod valamelyiküket is,esküszöm,hogy kitekerem a nyakadat!-Én fenyegetve

Bevallom,először azt hittem,hogy csak szivat,és április bolondja játékot űz velem…Bár az nehezem lehet,mert még csak Március 26.-ika van…

-Nyugi,nem fogom,de ezt ne mond egyiküknek se,kérlek…!-Joe

-Nem fogom,de nem kavarsz be!-Én

-Nem teszem.Ja,és Fred üzeni,hogy készüljetek,mert fél óra múlva megyünk megnézni a forgatás helyszínét.-Joe majd kiment

Ahogy odaértünk,mi totál meghülyültünk!És én is!A többiekkel fogócskáztam,de ezt rendes esetben nem tenném…És nem is jött elő az asztmám!Mikor a fiúk már nem bírták,mi akkor töltődtünk fel igazán…Mi még szórakoztunk,majd mikor hazamentünk,zuhany és öltözködés az esti vacsorára.

-Natalien,sietnél?-Én türelmetlenül.

-Igen!Bocs-Nat

-Ugyan,Nick tudja,hogy mindig jól nézel ki!Nem kell kiöltöznöd...-Én forgatva szemeimet

Mikor végre lejött,látom,hogy egy fekete egybe részes spagetti pántos ruha van rajta egy fekete tornacsukával…

Az én választásom egy lila csavart felső részű térdig érő selyem ruhán maradt  aválasztáson egy lila,arany szegecses magas sarkúval.A hajamat egyszerűen kiengedtem,és már kész is.

-Mehetünk?-Fiúk,mikor leértünk.

-Ahha!-Natival egyszerre.

-Jól nézel ki!-Nick,mikor megfogta Nat kezét

-Na jó,ne gúnyolódj!-Nat

-Bocsi!-Ő nevetve.

-Nicholas kapsz egy taslit...-Ő fenyegetve.

-De most komolyan,Nat!Venni egy félcipőt nem nagy cucc...-Nick

-De én...utálok vásárolni!-Nat

-Hugicám neked előszőr nőiességet kéne vásárolni,nem pedig félcipőt.-Én,mikor már a kocsiban ültünk.

-Na jó mindenki leszállhat Natről!Olyan a stílusa,amilyen.Szerintem tök jó,hogy van saját stílusa.-Joe

Ezek szerint tényleg igaz volt az,amit délután velem közölt…

-Hmm...Ez nagyon finom!-Kevin,mikor már az étteremben ültünk.

-Az,de még mennyire bratyó!-Joe csatlakozva bátyja állításához.

-Jézusom,Nat!-kiáltott fel Eric

Tuti,hogy Natit megijesztette,hisz köztudott,hogy gyűlöli,s fél attól,ha megijesztik

 -Mi történt?!-Én megijedve.

-Neked mióta fekete a körmöd?!-Eric

Ennyi lenne,remélem tetszik.A választ majd Dev leírja,mert én nem értettem meg azt,amit ő mond nekem…xxĐAz innen következő részektől lesz majd a forgatás,és az igazi izgalmak.J

Min.10 komm!

Puszi:Timi&Devi

16. rész

Kicsit megkésve tudom-és sajnálom, de itt rész!! :) Remélem tetszeni fog, úgy mint az előző rész ;) Jó olvasást:

 

Halál komolyan mondom, ilyen boldog még nem voltam!!Naná, hogy igent mondok...Hülye lennék, nemet mondani.És ilyenkor szólalna meg Av: "Már hülye vagy, tehát..."

De már kiment a szobából, tehát nem mondja...:D

Megigazítottam a ruhám-márha lehet egy farmeren,egy kék pólón,és egy tornacsukán igazítani.De a lényeg, hogy megigazítottam, és mentem megekeresni Nicket.Persze máskor, folyamatosan a szemem előtt van...de most!Hihetetlen!Sehol sem találom!

Yessss!!Sikeeeeer!!A konyhában végülis csak rátaláltam...

Teljes erőből futottam befelé, majd a karjaiba ugrottam.

-És ez most melyik volt,Nat?Az igen,vagy a nem?-Nick nevetve.

Erre elmosolyodtam,majd megcsókoltam.

-Azt hiszem magad is eltudod dönteni.-Én kacsintva,majd kivettem egy narancslét a hűtőből.

-Mondtam már, hogy...Szeretlek?-Nick hátulról átölelve.

-Most mondtad!És tudd meg,hogy én viszont gyűlöllek...-Én nevetve.

-Fuss!

-Mi?!

-Fuss!

-Mért?

-Fuss,Natalien,fuss az életedért!-Nick ördögien elmosolyodva.

-Jaaaa...-Én tök nyugisan,majd úgy rohanni kezdtem,mintha komolyan az életem múlna rajta.Nick persze utánam futott,és én mindent fellökve futottam előle.

-Úgyis elkaplak!-Nick kiáltva a hátam mögött.

-Neeeee!-Én nevetve.

-Éééééés...Megvagy!- kapott el,majd a földön kötöttünk ki.Nevetve,egymáson.

-Tehát!-Nick lefogva kezeim.

-Na jó,hazudtam!Imádlak!-Én nevetve.

-Helyes válasz...-Nick,majd a számhoz közeledett.

-Gyerekek,itt valaki enni is szeretne!

Mi a hang irányába kaptuk a fejünket.Joe állt mögöttünk.

-Amúgy is!Ezt nem itt kell csinálni...

-Héééj!-Én nevetve.-Te meg ne itt egyél!

Nick kivett egy tésztát Joe tányérjából,míg Ő nem figyelt.

-Joe!

-Hmm...?-Joe Nick felé fordulva.Nick beledobta Joe arcába a tésztát.

-Na ezt most hagyjátok abba!-Big Rob.

-Még el sem kezdtük...-Joe értetlenkedve.

-Joe,egyél inkább a konyhába.-Nick,majd leült az egyik ülésre.

-Hát jó...-Joe letörten.Bement a konyhába, majd felült a pultra.

-Hova mész,hé?-Nick utánam kiáltva.

-Avhez!Mindjárt jövök...-Én,majd benyitottam a közös szobámnkba.Av a lap top előtt ült.

-Ejjj,Avril!Ahogy elhagyom a szobát,te máris ellopod a húgod lap topját?

-Bocs,de muszáj volt.

-És mit nézel oly annyira?-Én érdeklődve,ugyanis hallottam,hogy valami videót néz.

-Joe Jonas?!-Én egy ördögi mosolyt ejtve.

-Fogd be!-Av hozzám dobva egy párnát.-Amúgy is az egész csapatról néztem már videót.

-Hááát,perszeee!!Hisz téged annyira izgat Kev,és Nick.Ahhaaa...

-Na jó,talán kicsit bejön a srác,de tudod Nat,hogy nekem egy barát komplikált.

-Tudom,és értem!De egyszer az életben legyél szerelmes,Av!Te a szerelmet dobod el,a boldogságot!

-Natalien,hogy lennék bolodg tudva,hogy ha megtörténik,ami történi meg fog,akkor én...

-Tudom,hogy mi mivel jár!Ennyire hülye nem vagyok!És nem is arról van szó,hogy nem tudsz családot alapítani.De a boldogság...azaz iszonyú jó érzés.Ne dobd el magadtól!

-Maradjunk annyiba,hogy majd szólok ha kell szerelmi tanács.És most menj vissza a barátodhoz,mert én viszlek oda,de akkor te onnan többé fel nem állsz!

Erre én ki is futottam,ügyesen beleütközve Joeba.

-Bocs,nem láttalak!-Én,majd felegyenesedtem.

-Nem,én bocs!-Joe,majd még mindig derekamon pihentette kezét.

-Joe!Öm...megvagyok,nem estem el!Ellengedhetsz.

-Ja,öm...tényleg,bocs!-Joe kicsit zavartan,majd elengedett.Visszanéztem rá.Kicsit furcsáltam viselkedését.Na mindegy!

Visszamentem Nickhez,majd elbeszéltük az időt!Pontosabban csak Nick beszélt.Megnyílt a beszélhetnéke a srácnak.Én csak mosolyogni tudtam,ugyanis nem engedett szóhoz.De nem is baj!A torkom így is a halálán van...nem teszem kockára!

Igen!Végre!Itt vagyunk New Jerseyben!És nem a repülőn kell aludni...Hála a mandulának :)

Az egész nap azzal telt el,hogy kipakoltuk a cuccokat a saját szobánkba,majd mentünk megnézni a forgatási helyszínt,ahol...nos megőrültünk!Av is!Fura,de a nővérem is benne volt a buliban.Pedig ő amolyan visszahúzódó típus.De most!Ő is fogocskázott velünk.Nos igen.Ilyen "idős" fejjel kérem szépen,mi fogocskázunk.Nincs ebbe semmi ciki ... Áhh! xĐ Meg...Avvel taroltunk!Ha bár tesi órán 1 kör után kifulladnánk,így valahogy bírtuk.Sőt!A fiúk lihegve feküdtek a földön,mikor mi még futkároztunk.Tehát jó volt!És szerencsére Avnek sem lett semmi baja...

-Natalien,sietnél?-Av türelmetlenül.

-Igen!Bocs.

-Ugyan,Nick tudja,hogy mindig jól nézel ki!Nem kell kiöltöznöd...-Av forgatva szemeit.Egy fekete spagettipántos,egyberuha volt rajtam,egy fekete tornacsukával.Mint mondtam nem szeretek felvenni magassarkút,és mivel nincsen félcipőm,ezért a tornacsuka is megteszi.Mondjuk anyu ilyenkor visszaszokott küldeni magassarkúért,de sosem megyek vissza x)

-Mehetünk?-Fiúk,mikor leértünk.

-Ahha!-Avvel egyszerre.

-Jól nézel ki!-Nick,mikor megfogta a kezem.

-Na jó,ne gúnyolódj!

-Bocsi!-Ő nevetve.

-Nicholas kapsz egy taslit...-Én fenyegetve.

-De most komolyan,Nat!Venni egy félcipőt nem nagy cucc...

-De én...utálok vásárolni!

-Hugicám neked előszőr nőiességet kéne vásárolni nem pedig félcipőt.-Av,mikor már a kocsiban ültünk.

-Na jó mindenki leszállhat Natről!Olyan a stílusa,amilyen.Szerintem tök jó,hogy van saját stílusa.-Joe.Kicsit meglepődtem,hogy ezt Joe mondja.Ő rámnézett.Tekintetünk találkozott,én pedig egy mosolyt küldtem felé,majd beszélgetni kezdtem a töbiekkel.

-Hmm...Ez nagyon finom!-Kevin,mikor már az étteremben ültünk.

-Az,de még mennyire bratyó!-Joe csatlakozva bátyja állításához.

-Jézusom,Nat!-kiáltott fel Eric.A szívbajt hozta rám!

-Mi történt?!-Én megijedve.

-Neked mióta fekete a körmöd?

 

Nos remélem tetszik!!Bevallom nekem nem annyira,de ezt ti döntsétek el.Legalább 10 kommi gyűljön össze,de az sem baj ha több lesz ;) No meg elég hosszú lett,tehét tényleg kérjük azokat a kommikat :D

Üdv:Timi&Dev

 

15.rész

Sziasztok emberek,itt van az új rész.

Kimentem a szobából,Natit egyedül hagyva.Utam a konyhába vezetett,ahol Joeval találkoztam.Ő folyamatosan engem nézett,de én legszívesebben betöröltem volna neki egyet.Hogy lehet valaki ekkora tapló,és ilyen érzéketlen?:O

Megindultam a hűtő felé,s ki szerettem volna nyitni,de Joe utamat állta.

-Légy szíves menj arrébb,szeretnék enni.-Én,s közben nem néztem rá az említett személyre

-Sajnálom,hogy azt hittem függő vagy.Életem egyik legrosszabb tette volt.Szeretném,ha megbocsátanál,és nem haragudnál!-Joe könyörögve

-Joe nálam nem mennek ilyen könnyen a dolgok!Van elég bajom,te meg még az ökörségeiddel is idegesítesz!Most pedig légy szíves állj el a hűtő elől!-Én

Ő megtette,amire kértem,s szép lassan kiballagott a helységből.Én összedobtam magamnak egy szendvicset,s mikor én is távoztam,Ericbe ütköztem.

-Szia Avril.Szeretném odaadni az újabb adag tanulnivalót,s az előzőkből szeretnénk most egy olvasópróbát tartani.Ráérsz?-Eric

-Persze,egy pillanat,csak hozom a szövegem.-Én mosolyogva

-Rendben.-Eric,majd elment

Mikor egyedül maradtam,a mosoly egyből lefagyott az arcomról…Ami jelenetből Eric olvasópróbát szeretne tartani,a könyvben a legkedvencebb részem,de most,hogy ezt az érzelmes jelenetet Joeval kell eljátszanom,nem dobott fel…

A nappaliba mentem a szövegemért,majd mentem a próbára.Pechemre már csak Joe mellett volt hely,tehát oda kellett ülnöm…2 perc múlva el is kezdődött az,amiért idejöttünk…

-Hogy lehettél velem ekkora tetű?!Hogy tehettél ilyet?!-Kristen

-Kristen sajnálom!Hidd el,hogy szeretlek,bocsáss meg nekem!-Gustav

-Szeretsz?!Akkor vedd úgy,hogy ez jelképezi az irántad érzett szeretetemet!-kiabáltam rá a srácra,majd pofon vágtam…

Még 2 órán át próbáltunk,s mikor vége lett az egésznek,visszaindultam s szobánkba, mikor benyitottam,Nat én Nick feküdt az ágyon.

-Nat...-léptem be sietősen a szobába-Tudod,mit?!Majd később...További jó mulatáááááást.-Én egy ördögi mosoly kíséretében

Sejtettem,hogy Natinak megvolt az első csókja,mert harapdálta a szája szélét,eszeveszetten mosolygott,és Nickkel volt egy ágyon…Tuti,hogy nem sakkozni ment…xxĐ

Kiléptem a szobából,becsuktam az ajtót,s persze,hogy hallgatózni kezdtem.Csak…Sajnos Eric lebuktatott…

-Áhh…Avril!-kiabálta Eric

-Kössz,Eric!Szuper…-Én letört hangon

-Hallgatózunk,hallgatózunk?Az nem szép dolog…!-Eric mosolyogva

-Nembaj,most az lesz…xxĐ-Én

Eric megfogta a kezeimet,s szerencséjére arra jött Kevin.

-Hé,Kev!Segíts egy picit!-Eric nevetve

Kevin odajött,megfogták a kezeimet és a lábaimat,majd a nappali részhez cipeltek.

-Tegyetek le!!-Én nevetve

Letettek a kanapéra,s hogy ne tudjak szabadulni,Kevin az ő 71 kilójával az ölembe ül.

-Nem gondolod,hogy egy kicsit nehéz vagy hozzám képest?-Én

-Nem igazán.Miért,kegyed hány kilónak tetszik lenni?-Kevin

-37.-válaszoltam

-Mivan?!-Kevin,s szerencsére egyből kiugrott az ölemből.-Nem vagy te anorexiás?!

-Nem,nem vagyok az.-Én mosolyogva

Hirtelen Nick jött ki a Nattal közös szobámból,s ezután visszament,majd ismét kijött,elment a fürdűjükbe,és 5 perc múlva egy óriási csokor rózsával jött visszafele.

-Nick,mit akarsz azzal a rózsacsokorral?-Én

-Majd meglátod.-Nick sejtelmesen

-Gonosz vagy!-Én

Felkeltem a kanapéról,odamentem Nick elé,s megláttam a csokorban egy kis papírcetlit.Gyorsan kivettem belőle,s elolvastam a rajtalevő szöveget:

„Leszel a barátnőm?”

-Tuti,hogy igent mond!Menj kis Rómeó,mentsd meg Júliád szívét!-nevettem

Ő kikerült engem,bement a szobába,s 1 perc múlva ki is jött.

-Na,mit mondott?-Én kíváncsian

-Még gondolkozik,mivel erre kértem.-Nick mosolyogva

Hirtelen hallottam,vagyis éreztem,hogy Nat az örömtáncát járja,bementem a szobába,s így szóltam:

-Igent mondtál?-Én

-Micsoda?Mire?-Nat abbahagyva előbbi tevékenységét

-Nicknek!-Én

-Igen!!!!-Nat óriási mosollyal,majd a lehető legszorosabban megöleltük egymást…

Ez lenne a rész,nem nagy szám,de azért van.JRemélem,mindenkinek tetszik,és sok-sok komit kérünk-mert ahogy Devim mondta/írta-apadnak…L

Puszi:Dev & Timi

Kommentek...:/

Sziasztok!A rész felkerült,tehát most a komikról lenne szó...

Emberek!Nagyon kevés kommentet kapunk mostanság...Aki regisztrálva van freeblogon,az írjon le akár annyit is,hogy jó,de legyen komi,mert ez így nem lesz jó...

Itt egy másik lehetőség:

Ha ide nem vagy regisztrálva,és olvasod a blogot,akkor írd meg a véleményedet az email címünkre,vagy az enyémre,vagy Deviére!A címet megtaláljátok az adatlapunkon.

Sry,hogy ilyennel kell "boldogítani" benneteket,de így totálisan olyan,mintha csak 1-2 ember olvasná a blogot...

Az eddigi 17 komit írt emberkéből maradt 6-7...Viszont azoknak,akik mindig várják a kövi részt,és komiznak,annak angyon-nagyon köszönjük!

Ha valamelyik mód lehetséges,akkor tegyétek meg!...

Köszi előre is:Timi&Dev

14. rész

Előszóba annyit leírnék, hogy én kérek elnézést mert késett a rész! Ennek vannak okai is...

Nat szemszög:

Tudom nem kellett volna ezt Nickkel,de Joe a legjobb haverom lett,és most tessék...Azt hiszi a nővéremről,hozzáteszem arról a lányról,akibe szerelmes,s akit teljes szívéből imád,hogy függő!Ez kész röhej!Méghogy Av függő...chö!

De ettől eltérve!Tényleg nem akarok csalódni Nickbe,hogyha lenne köztünk...esetleg...szóval...lenne köztünk...Jajj, Istenem!De nehéz azt a szót kimondani...hiába.Na megpróbálom...: Szóval,ha lenne egyszer..valaha is köztünk...szóval szerelem!

Jó pár órán át gondokoztam,hogy mi legyen,míg el nem nyomott az álom...

Egy meleg kézre ébredtem,mely arcomat simogatta.Bevallom azt hittem Av az...hisz Ő szokott lenni,anyu helyett anyu.De mikor kinyitottam a szemem Nicket láttam.Kicsit meglepődtem.Nick elmosolyodott fura arckifejezésemen.Lassan felültem,miközben szemébe mélyedtem.Ahogy felértem ülő helyzetembe,Nick vett egy levegőt,majd novellájába kezdett:

-Nat,figyu!Tudom,hogy ki vagy bukva Joera,de én sose tennék olyat veled,amiket te gonoltál magadban!Tényleg szeretném,ha lenne egy olyan kapcsolatom,mikor a lány nem hasonlítana engem Joehoz!Nat!Joe egy nőcsábász,na jó,ha nem is az,de pár csaja már volt,és szerintem ezt te is tudod!Könyörgöm Natalien ne csináld ezt,hogy egy napig nem látlak és utána is előhozod azt a szót,amit utálok rád mondani,és már meg is bántam,hogy azt mondtam rád!De a lényeg,hogy ne tűnj el egy napra a szemem elől,mert belehalok!!!-Nick kissé könyörgő fejjel.Azok a barna szemek...

Elmosolyodtam.

-Nick...-Én kezdve mondatom,de ő megállított,vagyis megcsókolt.Másik esetben elhúztam volna arcom,de se ídőm,se akaratom nem volt,hogy első csókom ne vele tegyem meg.

Istenem...hogy egy csók milyen édes tud lenni!Kész!Végem...lila köd...ennyi volt!Meghaltam!A barna szemek,és az a mosoly is elkábított,de ez a csók volt a hab a tortán...egy igen ínycsiklandó tortán.:)

Nyelveink angyali táncba kezdtek egymással,s kezeink olyan rutinosan vándoroltak egymás testén,mintha mindigis ezt a testek simogatták volna.

Mikor ajkaink elváltak,egymás szemét kémleltük,és ajkunk mosolyra húzódott.

-Nat...-Av sietősen belépve,majd észre vett minket-persze már elugrottunk egymástól.-Tudod,mit?!Majd később...További jó mulatáááááást.-Av egy ördögi mosoly kíséretében.Becsukta az ajtót,de lépteket nem hallatott.

 -Áhh...Avril!-Eric nagyot kiáltva.

-Kössz,Eric!Szuper...-Av letört hangon.Éreztem,hogy az ajtónál hallgatózik...nem is Ő lenne,ha nem tenné ezt...:)

-Khmm...-Nick köhécselve.Bevallom,mind a ketten kisebb zavarunkban voltunk.Főleg Av után...xĐ

-Szóóóóval...akkor mi most...öm...szóval...Érted?!-Nick hadonászva kezeivel.

Elnevettem magam.

-Ha szeretnéd...akkor,igen!Mi most...

-Már hogyne szeretném?!-Nick kiáltva.

-Jó,na!Én csak kérdeztem.-Én nevetve.

-De várj!Ez így nem jó.-Nick gondolkozva.Fordult párat a szobában,majd kiment.Én csak néztem,mint borjú az újkapura.Aztán vissza jött,valamit letett az ágyra-persze úgy,hogy ne lássam-és kiment.Még mindig nem értettem mit akar valójában.Inkább csak türelmesen vártam.

Olyan 10 perc múlva,egy piros rózsával teli csokorral tért vissza.Én eltátottam a szám.

-Mi a fene?!

Odament az ágyhoz,majd egy cetlit vett kezébe,és beleillesztette a csokorba.Tehát így...:D

-Kérlek fogadd el!És majd mondd a válaszod.-Nick átnyújtva nekem a csokrot.Egy puszit nyomott orcámra.

-Na de milyen válaszom?Mire?!-Én felnézve a csokorból,de Ő már sehol se volt.

Kémlelni kezdtem a csokrot,majd vázába raktam.Szagolgattam egy kicsit,végül kivettem belőle a cetlit.

Előszőr eltátottam a szám,majd vigyorogni,és ugrándozni kezdtem:

"Leszel a barátnőm?"

 

Nos itt lenne a rész!!Remélem teccetős-ahogy BFFem mondani szokta-!Sok kommit kérnénk,és azoknak az embereknek akik nem írnak kommikat,üzenném/üzennénk: Ha nem is írtok olyan hosszú kommit,de két(KÉT!!!!!)szót nem nehéz leírni!Komment írásba senki sem halt bele eddig...Két kis nyomornc szóba pedig végképp nem lehet belehalni!!A folyamatos kommizóknak pedig Köszönjük a sok kommit!:)

Puszi:Timi&Dev

13.rész

Sziasztok.Itt van a kövi rész,amit ketten kreáltunk.

Ahogy ezt Joe kimondta,azt hittem,lefordulok a székemről.Még,hogy én függő?!Ez hülye!Tegnap mindent elmondtam neki,és még függőnek hisz…Szemeim egyből könnyekbe lábadtak

-Joe…Tegnap én mindent elmondtam neked arról,hogy mik történtek velem,és te még függőnek állítasz be?Hát igazán köszönöm szépen…-Én nagy nehezen

-Te elmondtad nekik azt,hogy mi van veled?-Eric

-Igen,mert véletlenül elszóltam magamat Joe előtt…-Én

-Értem.Joe,és mi az alapja annak,hogy ezzel vádolod Avrilt?-Eric

-tegnap,mikor rosszul lett,bement a fürdőbe,és a kulcs kiesett a kulcslyukból.Elötte viszketett a tenyere,és mikor benéztem a lyukon,egy egész marék gyógyszert vett be.-Joe

-Nem gondolod,hogy a tenyérviszketés az iderendszer-összeomlásom miatt volt?-Én könnyeimet hullatva

-Mi?!Minket is beavatnátok?!-Nick és Kevin

-Nem.-Én

-Av,én sajnálom,de nem tudtam,hogy ez a baj…-Joe védekezve

-Joe,te csak maradj csendben!Ennyit a híres,okos,jóképű és jólelkű Joe Jonasról!Eric,ha nem baj,én még visszamennék a szobámba.-Én

-Rendben,a forgatáson találkozunk.-Eric

Én megtöröltem szemeimet,majd visszaindultam a szobámba.

Nat szemszög:

Kisebb szívrohamot kaptam,mikor megtudtam,hogy Avvel mi történt.De szerencsére már jobban van.De egy dologtól féltem…mivel a Jonasok is tudnak Av „magánügyeiről”,s mivel vannak olyan fanatikus rajongók,akik tényleg mindent tudnak a fiúkról,ezért nem lenne jó dolog,ha ez kitudódna.

Ma reggel volt „szerencsém” arra kelni,hogy Av becsapja az ajtót,majd ledobja magát az ágyra.

-Nem hiszem el!Azt hittem bízhatok benne…és még volt képe benézni a lyukon?A szemét,hogy…-Av szitkozódva,de ezt a részét nem hagytam,hogy befejezze.

-Avril,mi a baj?-Én kissé álmosan.

-Joe!Joe Jonas!

-Igen,erre én is rájöttem!Minő véletlen,magamtól.

-Na jó!Szóval tudod a tegnapi.-Av,mire én csak bólogattam.-Hát a kedves,benézett a kulcslyukon,mert volt szerencsém azt kiverni onnan,és hát látta,amint veszem be a gyógyszereket…

-És azt hitte függő vagy!-Én befejezve mondatát.

-Igen!De most mondd meg…én,mint függő?!Látszik,hogy nem ismernek.-Av sóhajtva,majd fogta aznapi ruháját,és bement a fürdőbe.Én meg csak ültem az ágyon,és belemélyedtem a földbe.Talán mégse jó ez a nagyon nagy közelség Nickkel…

Épp mentem vissza a szobába,mikor Nickkel találtam szembe magam.

Remek már csak ez hiányzott!

-Héj,Nat!Ma egész nap téged kerestelek.

-Hiába!-Én motyogva.

-Ezt most nem értem!Mi bajod?

-A bátyjád,és az én csalódásom!Ugyanis a kedves Joe,függővé állította be a nővérem,miközben elég baja van,a te hülye bátyjád nélkül is!És,tudod te az öccse vagy,és egyszerűen csak nem szeretnék csalódni!A bátyjádban,akiben bízok,ilyet tett!Lehet,hogy ez neked semmi…csak te nem  tudsz rólunk semmit.Ezért kérlek,hogy hagyj nekem egy kis időt,gondolkodni,aztán majd meglátjuk!Úgy sincs ídőd,egy kis ribancra,hisz filmet forgatsz!-Én már-már sírva,majd csak egy könnycseppnek engedtem utat,és berohantam a szobába.Becsaptam az ajtót,majd nekidőltem,és minden erőm abba fektettem,hogy felébredjek,hogy ez csak egy rossz álom legyen…

Reméljük tetszik! Sok komit kérnénk tényleg, mert mostanában kezd apadni!

De,örömmel jelentjük be,hogy megvan a több mint 100 komi!

Üdv: Timi&Dev

12.rész

Sziasztok.Itt van a kövi rész!Rem,h már vártátok!

Avril szemszög:

Semmi kedvem,és okom is volt,hogy ne menjek le a partra…

Mikor a többiek elmentek,én a konyhába mentem,s összetevőket kerestem a salátámhoz.

Mikor megfordultam,Joet láttam meg magam előtt.

-Jesszus,de megijesztettél!-Én nagyokat sóhajtva

-Bocsi.Mit fogsz csinálni?-Joe

-Salátára gondoltam…-Én

-Segítsek?-Joe

-Nem kell,köszi.-Én mosolyogva

-Örülök,hogy Nick és Nat ilyen közel került egymáshoz.-Joe,miközben én elkezdtem meghámozni az uborkát

-Igen,én is.Natinak ez különleges dolog.-Én mosolyogva

-És,élvezed a forgatásokat?-Joe

-Igen,nagyon.Örülök,hogy bekerültem ebbe a filmbe,de nekem ez mindennél fárasztóbb dolog,és mellette veszélyes is.-Én

Atyám,hülye vagyok!

-Veszélyes?Miért?-Joe értetlenül

-Bocsi,hülye vagyok,élvezeteset akartam mondani!-Én

-Av,mond el,mért veszélyes!Kérlek,bízz meg bennem!-Joe

-Mondom,hogy csak botlás volt,nem veszélyes!-fordultam el előle

-Kérlek!-Joe

Olyan aranyos,és makacs is volt egyben.Nem akartam neki semmit sem elmondani,de ha ár egyszer hibáztam,akkor nem tudok kibújni a dolgok alól…

-Menjünk a szobámba,és elmesélek mindent.-sóhajtottam egy óriásit

Bementünk a szobámba,leültünk az ágyra,majd belekezdtem életrajzomba.

Joe hol száját tátotta,hol nevetett,hol pedig szánakozó arcot vágott…

Én egyszer-kétszer kínomban elmosolyodtam,majd olyat tettem,ami rám nagyon is jellemző volt.

-És,ez mind hogy lehet?-Joe

-Anyám nem járt terhességgondozásra,és nem érdekelte,hogy mi lesz a gyerekével.És Natiéknak köszönhetően avgyok az,aki ma vagyok.Mindig is ők voltak nekem az igazi családom.-Én

-Én azt hittem,hogy Natival ikertesók vagytok.-Joe

-Jó lenne,de nem.-mosolyodtam el

A két tenyeremet kezdtem el dörzsölgetni,mert nagyon viszkettek.

Hirtelen rosszul lettem,aligha kaptam levegőt,s gyorsan a fürdőmbe szaladtam.

Az ajtót kulcsra zártam,idegességemben véletlenül ki is rántottam azt a kulcslyukból.

Amilyen gyorsan csak tudtam,tettem azt,amit kellett.

-Av,jól vagy?Ne segítsek?-dörömbölt Joe az ajtón

Hamar kapkodtam magamban levegőt ahhoz,hogy Joenak válaszolni tudjak.

-Igen,jól vagyok,nem kell,köszi.Mindjárt kimegyek.-mondtam alig hallhatóan

Fél óra múlva összeszedtem magamat,majd mikor már jobban lettem,visszamentem a konyhába,de Joe nem volt ott.

Végigmentem az egész lakosztályon,de Joet sehol sem találtam meg.

Mikor Nickék hazaértek,Nati egyből kérdezte,hogy mi történt,míg ők nem voltak itthon.

-Hát…-Nat

-Mi hát?Mi volt?-Én

-Ha nem szólsz közben,akkor talán mindent meg fogsz tudni.-Én mosolyogva

-Okés,nyugi.-Nat

Mindent elmondtam neki,ami addig történt,míg nem voltak itthon.

-De,már ugye jól vagy?-Nat

-Persze.-Én

Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem,jóval korábban,mint kellett volna.Magamra vettem a hálóingemet,majd az ajtóhoz ballagtam,amit kinyitottam.

-Mi van?-kérdeztem álmosan

-Eric beszélni szeretne veled,gyere.-Kevin

-Felöltözök,és megyek.-Én

-Jó,de siess!-Kevin

Visszamentem a szobába,gyorsan felvettem egy nadrágot,egy felsőt,és egy kabátot,majd mentem arra,amerre Kev vitt.Odaértünk Eric irodájához,beemntünk,Kevin leült a tesói mellé,én pedig velük szemben.

-Avril,Joe mondott valamit,amivel kapcsolatban érdekelne az igazsás.Joe,kérlek ismételd meg a feltételezést.-Eric

-Tegnap,mikor rosszul lettél,láttam,hogy rengeteg mennyiségű gyógyszert veszel be,és a tenyered is viszketett.-Joe

-Joe itt arra gondol,hogy te függő vagy.-Eric

Ennyi lenne,rem,h mindenkinek tetszik!Min. 10 komi,mert mostanában nem non kapunk komit!A kövi Devié:P

Puszi:Timi

11. rész

Nos, drágáim! Megjött az új rész, remélem már vártátok! Nagyon nincs ötletem a részt illetően, de összehoztam valamit...Jó olvasást!

 

Natalien szemszöge :

Örültem,hogy Av végre épségben van,és rendbe fog jönni.Bevallom,úgy zárójeles jelentésben,hogy mikor a doki elmondta Av hogylétét,és Joera néztem,aki szintén őrült boldog volt,majdnem a nyakába ugrottam szegény srácnak!Persze nem tettem,de azóta mióta bocsánatot kért tőlem,mintha a bátyám lenne...

Lassan elkezdődött a forgatás,is.Nagyon élveztem,hogy mindent láthatok a színfalak mögött.Bár ezt egy kis idő után kezdtem unni,és felfedezőútra tértem.Egy csomó helyre betértem,ami csak a szemem elé akadt...szépen szólva megrohamoztam a boltokat.

Nickkel is egy csomó időt töltöttünk együtt,leginkább ebéd szünetekben,hisz ilyenkor volt egy kis kimenőjük.Igazán közel kerültünk egymáshoz...nem tudom mi lesz ennek a vége.Pontosan nem tudom Av mit csinált,de-és bármennyire tiltakozik is-nagyon remélem,hogy Joeval volt...olyan édesek együtt.:)

-Nati,kölcsön tudnád adni azt a kék felsőd?-Av felém fordulva.Én csak néztem rá,mintha életemben nem láttam volna fehér embert.

-Minek neked egy csiszre kivágott,testhez simuló,a bőrődhöz tökéletesen illő,kék felső?-Én igazán érdeklődve.Na jó...bevallom kicsit tulspiráztam,de hát ő mondta,hogy nem akar pasizni...

-Mondjuk mert...hát...tudod ma egy elegáns étterembe megyünk vacsorázni,és...-Av nyögtetve.Bevallom kissé elpirult.

-Oké,Avril!Én nem értelek téged...-Én sóhajtva.-Egyszer azt mondod nem akarsz pasizni,másodszor pedig egy sexys felsőt akarsz viselni!Most akkor ez,hogy van?-Én értetlenül.És PÁKK!A villany felvillant,és szúrosan néztem rá.-Mit nem mondasz el nekem?

-Éééén?-Av magára mutatva.

-Nem a nagyanyád Afrikába!

-Nat,én csak nem akartam,hogy bármilyen tervet csinálj!Joe és tök jókat tudunk beszélgetni,és gondoltam,hogy a vacsira kicsit kicsípem magam.Ennyi az egész...-Av elpirulva.Nem is tudom mikor láttam a nővérem utoljára elpirulni.Talán soha?

-Oké,persze,hogy odaadom!-Én mosolyogva,majd kezébe nyomtam a ruhadarabot.

-Gondolom te a szokásos összeállításodba jössz...-Av sóhajtva.

-Most mit tegyek?Nem vagyok az a tűsarkas csaj...

-Jól van,jól van!-Av nevetve.Kopogást hallottunk.

-Igen?!-Av kiáltva.Nick feje jelent meg az ajtóban,majd az egész teste láthatóvá vált.

-Bocsi a zavarásért,de azt találtuk ki a többiekkel,hogy mi lenne,ha lemennénk a strandra?!-Nick kicsit zavarban,hisz csak egy franciabugyi féle rövid,már-már mini nadrág,és egy bikini felső volt rajtam...most mit tegyek?Döglesztő meleg van.

-Én tuti megyek!-Én mosolygva.-Av?

-Kössz,inkább kihagynám.

-Igazából csak Nick,és Kev találta ki.-Joe teste is feltűnt a színen.

-Hát akkor...ha egyikőtök sem akar jönni,akkor itt maradtok ketten!-Nick kicsit sunyin.

-Hát akkor itt maradunk!-Av kicsit viszakozva.

-Ja!-Joe helyeselve,bár kicsit zavarban.

-Oké,hát akkor jó mulatást.-Én Nick mellé állva.

-Nektek is!Sziasztok!-Av és Joe.

 

-Héj,Nat!Nem jössz be?-Kev,már a strandon felállva törülközőjéről.

-Ha leakarsz húzni a víz alá,akkor nem!-Én mosolyogva.

-Háááát...ha magdtól nem jössz,akkor nem erőltetem.-Kev a víz felé indulva,majd visszafutott,felkapott és befutott velem a vízbe.Nick kiült a part szélére,és onnan nevetett minket,majdnem beleesve a vízbe.

-Kevin állj le,mert meghalok!-Én nevetve.Komolyan mondom,ha mégegyszer lehúz,felemel,majd bedob a vízbe,én megfojtom.

Na jó...meg kell fojtanom.Szeretlek Kevin,de ez már sok!-Én kitalálva magamban egy csodás tervet.

Mikor nem figyelt rám,mert egy csaj elvonta a figyelmét-szerencsére-lebuktam a víz alá,kihúztam a lábát,ő meg BUMM!Taknyolt a vízben egyet!muhahaaa...:D

-YES!!!!-Én ujjongva.

-Oké,ez nekem betett teljesen!Nem értem ti lányok,hogy bírjátok a kínzásunk...-Kev rázva a fejét.

-Erre van beállva a szervezetünk.A bunkó férfiakra!-Én vigyorogva.

-Ezért még kapsz...Nicktől!-Kev lefeküdve a földre.

-Honnan veszed,hogy én "megölöm" a vízben?

-Ugyan, öcsi!Nem becsüllek alá.-Kev napozásba kezdve.

-Kérsz valamit?Csak mert megyünk enni...

-Nem kössz!-Kev mosolyogva,és tovább napozva.

 

-Sosem értettem mi jó a napozásban...-Én harapva egyet a lángosomba.

-Én se,hidd el!-Nick mosolyogva.

Elég sokáig kint voltunk,majd olyan 4 óra felé úgy döntöttünk,hogy ideje "hazamenni".

Nagyon fáradt voltam,és a fejem is kezdett fájni,szóval ledőltem egy kicsit.Olyan 6 körül fel is ébredtem,jobban mondva Avre ébredtem ugyanis Ő ébresztett,hogy ideje lenne készülődni a vacsorához.

Elementem fürdeni,majd felvettem egy fekete egyberuhát,ami testhez simul,és spagetti pánttal van ellátva,majd egy fekete ronacsukát.Tudom,tudom!Bizarr összeállítás,s ugyan másnak kicsit brutális is,de nekem ilyen az ízlésem,és ha ezt valaki is leszólja,odaköpök,és egy bályos mosollyal megyek tovább.

-Te Av!-Én suttogva nővéremnek az étterembe.-Nincs egy fejfájás csillapítód?

-De igen!Jézusom azért jól vagy?-Av aggódva.

-Persze,persze!Csak kimerültem,de semmi egyéb...-Én legyintve,majd bevettem a pirulát,és próbáltam jó képet vágni az estéhez...de a fejem majd szét robbant.

 

-Av mi volt Joeval?-Én érdeklődtem.Fáj a fejem az tény,de kíváncsi az bármikor tudok lenni...x)

-Hát...

 

Nos ez lenne az a bizonyos rész!!Hát nem is tudom...nem lettem valami nagy rész,se eseménydús,de azért remélem tetszik!!Kérünk sok-sok és hosszú kommit...köszi(L)

Üdv:Timi és Devonne

10.rész

Sziasztok.Megjött az új rész,amit rem,már sokan vártatok…J

Joe szemszög:

Ekkor kilépett a doki Av szobájából,ezt mondta:

-Uraim,hölgyem,Avrilről van szó.A lány…-Doki

-Mi van vele doktor úr?-ugrott fel Nat a helyéről

-Túl van az életveszélyen,a hájogot eltávolítottuk,és hamarosan fel fog kelni.-Doki mosolyogva

Natra néztem,aki egyszerűen sugárzott a boldogságtól.

Mikor ezt a mondatot kimondta,én ishihetetlenül boldog lettem.Felugrottam a helyemről,megöleltem a dokit,majd ezt mondtam:

-Köszönöm Doktor Úr!-Én,majd rohanni kezdtem a szoba felé

Ha belegondolok,nem is én futottam,hanem a boldogság repített..

Avril szemszög:

Nem tudtam,hol vagyok,nem tudtam,mi történt velem.A fejem szörnyen fájt,a torkommal együtt.Szemeimet próbáltam felnyitni,és ez,nagy nehézségek árán is,de sikerült.

Az egyik szobában találtam magamat,s a bal oldalamon valami,vagy valaki eltakarta a fény forrását.Nagy nehezen odafordítottam a fejemet,s megláttam Joet,aki nagyon mosolygott,de nem tudtam,min.

-Min mosolyogsz?-szólaltam meg rekedt hangon

-Avril,na végre,hogy felébredtél!Nat,Nick!Av felébredt!!-kiabálta Joe

Nem tudtam,mi csodálnivaló van azon,hogy az alvásom után felkeltem…

-Joe.Mi érdekes van azon,hogy felkeltem?-Én értetlenül

-Mi?Nem emlékszel,mi történt veled?-Joe

-Nem.-Én,s kicsit megráztam a fejemet

Ekkor,a fejem minden eddiginél jobban fájt,csak azt nem tudtam,hogy miért…Ekkor,minden átvillant a fejemen,az,hogy eleste,vérzett a fejem,Nat sikítása,stb.

-Ne,ne,neeeeeee!Hol van Nati?Azonnal látnom kell!-kezdtek folyni a könnyeim

-Av,nyugi!Nati már jön!-Joe

Ekkor Nati jött be a szobába,könnyes szemekkel,és mosolyogva.Az ágyhoz jött,majd szorosan megöleltük egymást.

-Istenem,úgy örülök,hogy itt vagy!-Nati

-Én is.Joe,szeretnék Natival beszélni,Kimennél egy kicsit?-Én kedvesen

-Persze.-Joe,majd kiment

-Mikor megláttalak,azt hittem,hogy most foglak elveszíteni.Kérlek,soha többé ne kiabálj,és mindig add be az inzulint!Még én is rosszul lettem az idegességtől…-Nat

-Rendben,nyugodj meg.De,ugye kibékültél Nickkel?Nem bírnám ki,ha egész végig itt ölnétek egymást…-Én

-Persze,hogy kibékültünk.Be is hívom.-Nat

-Okés.-Én

Mindegyikük bejött,és tapasztaltam,hogy Nick egész normális srác,Nat jól fog vele járni.Beszélgettünk,s egyszer csak hangokat hallottunk a hangszóróból,amiből a pilóta hangja jött.

„Tájékoztatjuk kedves utasainkat,hogy fél óra múlva leszállunk.Kérem,pakoljanak össze,foglalják el helyüket,kössék be öveiket,és élvezzék a landolást.Köszönjük,hogy minket választott.”

Mindenki felállt a helyéről,beleértve engem is.A torkom már nem fájt,a fejem is csak egy picit.Ahogy elsétáltam a tükör előtt,észrevettem,hogy a fejemen valami fehér dolog van.Megálltam előtte,majd rájöttem,hogy ami a fejemet körbe veszi,az a kötés.Nagyon boldog voltam,hogy mikor leszállok,egy csodás kötés lesz rajtam…

Megkerestem a dokit,majd megkértem,hogy ezt vegye le a fejemről,mert frászt kapok tőle.Szerencsére megengedett volt,szóval eltávolította.

A cuccainkat összepakoltuk,visszaraktuk őket a bőröndbe,majd leültünk a helyünkre.

Negyed óra múlva sikeresen leszálltunk New Jersey-ben.Mikor leszálltunk,a vakuk villogása miatt semmit sem láttunk.Fentről az első lépcsőfokon voltunk,és mind a ketten egyből visszafordultunk,s visszaléptünk a gépre.

-Mi a baj?-Nick

-A vakuk.Velünk nem fordult még elő ilyen sohasem,szóval ez még szokatlan.Meg nem is akarunk még fotókon szerepelni…-húztam a szám

-Érthető.-Joe és Nick egyszerre

-Megoldható lenne,ha elrejtenétek minket?-Nat pirulva

-Persze.-Joe

Felvettünk két óriási napszemüveget,a fejünkbe húztuk a pulcsinkon lévő csukmákat,jobb oldalról szorosan a fiúk mellé álltunk,majd elindultunk lefelé a lépcsőn.Ők csak mosolyogtak,a vakuk meg villogtak.Ekkor egy csomó pasas,és nő rohant oda hozzánk,persze kérdezgetni.

-Fiúk,kik ezek a lányok?-kérdezte az összes ott levő ember

-Aki mellettem áll,a női főszereplő a filmben,aki Nick mellett,ő a lány testvére,de többet most nem mondunk,majd később.Viszlát.-válaszolt gyorsan Joe

Gyorsabban vettük a lépéseinket,majd beszálltunk a ránk váró kocsiba,ami egyből el is indult a hotel felé…

-Köszi,srácok.-Nat

-Nincs mit.-Nick

Mikor odaértünk a szállodához,a cuccaink már ott voltak.Az épület egyszerűen fantasztikus volt.

Én Natival leszek egy szobában,Nickék 3-an lesznek egy szobában,a többieket pedig nem tudom.Már alig vártam,hogy elkezdődjenek a forgatások,de ekkor eszembe jutott,hogy el kell menjek az itteni orvosomhoz…

Remélem tetszik,és a hosszúsága is megfelel.Sok-sok és hosszú komit kérünk,min. 10-et!

Puszi:Timi

9. rész

Sziasztok.Itt a kövi rész.Most lesz benne Joe szemszög is…:P

 

Joe szemszög:

 

Mikor Nat felsikított,és meghallottam,hogy mi van Avrillel,azt hittem,csak szórakozik.De sajnos nem.Mikor az orvos elmondta,hogy Av akár meg is hallhat,megállt bennem az ütő.

Nem,az nem lehet!Av nem hallhat meg!Még csak most ismertem meg,de máris bele szerettem.Nem kerültem még hozzá közel,és nem ismerem,úgyhogy nem mehet el!Mikor Nat is összesett,Nick sírni kezdett,hisz ő is belehabarodott Natba.

Arcomon ezer meg ezer könnycsepp szaladt le,s fájt mindenem,legfőképpen szívem.Olyan érzés volt,mintha 500000000 kg-os hegyek lennének a szívemen.Nick is,Nat is,és én is szenvedek.

-Nick,nyugi!Szólok az orvosnak!

Mondtam az öcsémnek,majd annak a szobának az ajtaját kezdtem el verni,amelyikben a doki volt Avrillel.Az ajtó egyből kinyitódott,s a doki lépett ki rajta.

-A másik lány is rosszul lett,azonnal menjen oda hozzá!-Én idegesen a dokinak

És ekkor megpillantottam az ágyon Av-et

Mivel a doki elment,ezért nem törődve a dolgokkal,beljebb mentem,egyenesen Av ágya mellé.

Mikor megláttam,szívemre még több súly nehezedett,és könnyeim még jobban folytak.Mért nem én fekszem ott?Ő senkinek sem ártott,én érdemelném meg ezt a sorsot…

Arca tiszta lila és vörös volt,amit a vér festett olyanná.A fején vastag gézréteg volt,de a vér azon is átszivárgott,és az ágyon a feje alatt volt egy kisebb vértócsa.

Nyaka,s torka a kétszeresére dagadt,valószínűleg a hájog miatt.Csuklójába infúzió volt vezetve.

Istenem,mit ártott,hogy ezt kellett tenned vele?

Gyógyítsd meg Istenem,kérlek!Nem bírnám ki nélküle!Nem bírtam magamat tovább kínozni,ezért hátat fordítottam,s kimentem a szobából.

Homlokára akartam egy puszit adni,de féltem,hogy ezzel fájdalmat okoznék neki,még így is,hogy nincs magánál.

Visszaértem arra a helyre,ahol Nickkék voltak.Natit lélegeztetni kellett,szörnyű volt így látni mind kettejüket.Tudtam,hogy Nick menyire szenved miatta…

-Doktor Úr,mitől esett össze a lány?-Nick a dokinak

-A nővére balesete miatti stressz okozta a bajt,és az is közrejátszott,hogy Natalien cukorbeteg,és nem adta be magának az inzulint.Kérem,vigye be egy csendes szobába,had pihenjen,órák elteltével fel fog ébredni,de kérem,ne zaklassák fel a testvérével történtekkel,ha esetleg nem emlékezne a dolgokra.-Doki

-Rendben.A be nem adott inzulinnal mi lesz?Hisz a szervezetének szüksége van rá.-Nick

-Kérem,adja be neki,mert nekem vissza kell mennem a másik lányhoz.-Doki

Mindketten cukorbetegek?Fura.Akkor hogyhogy Nat nem asztmás?Ha ezt így már örökölték egymástól,akkor az asztmát hogyhogy nem?De nem baj,legalább neki nem kell még egy betegséggel foglalkoznia.

-Doktor Úr,Avril hogy van?Túl fogja élni a balesetet?-kérdeztem a dokitól ideges állapotban

Nick eközben bevitte az ő szobájába Natit,hogy pihenni tudjon.

-Ezt egyenlőre nem tudom megmondani.A hájog,ami keletkezett a torkán,nagyon súlyos.Mindent megteszek azért,hogy túlélje.Kérem nyugodjon meg,semmi baj nem lesz,ha valamit megtudok,magának szólok legelőször.-paskolta meg a doki a vállam.

-Hogy nyugodjak meg?Doktor Úr,nekem Avril nagyon fontos,kérem,minden áron mentse meg!-Én

-Úgy látom,magának tényleg nagyon fontos ez a kislány.-Doki

-Hát…Ami azt illeti,nem régóta ismerem,de szeretném őt megismerni…-Én

-Értem.Mindent megfogok tenni,de most vissza kell mennem hozzá.

A doki elment,én pedig lassan sétálni kezdtem.Mikor Nick szobája elé értem,hallottam,hogy Natnek beszél,de az inzulint még nem adta be neki.

Az ajtóhoz mentem,s halkan szóltam neki,hogy jöjjön ki.

 

Nick szemszög :

 

Azt hittem,egy pillanatig,hogy elveszítem Natet,de szerencsére Joe rohant az orvoshoz.Az orvos kiadta az utasításokat,de az inzulin dolgot,még át kell gondolnom.Nem…nem merem megtenni.Bármennyire is szeretném,hogy jobban legyen,nem merem megtenni.Félek,hogy valamit rosszul csinálok…de mit tegyek?

-Figyu,Nat!Sajnálom,hogy leribancoztalak,és egyántalán nem utállak!Sőt!Hülye lennék utálni.Tényleg nagyon sajnálom.-Én nyöktetve,majd könnyezni kezdtem.-Kérlek,ne haragudj rám,de nem tudom beadni neked az inzulint!-Én,majd megfogtam a kezét.

Egyszercsak Joe benyit,hogy „Öcsi,gyere egy kicsit,légy szíves!” Én egy puszit nyomtam Nat homlokára,majd követtem bátyámat.

-Igen?-Én érdeklődve.

-Nick,tudom,hogy bunkó voltam Nattal,de azért szar,ami vele történt.-Joe sajnálkozva.

-Erre nincs időm!Mit akarsz?-Én kicsit flegmán.”Igen,Joe bunkó voltál Nattel,és tudod még mindig betudnám verni a képed!”-mondtam volna, ezt?

-Add be neki azt az isten verte inzulint,mert pofon váglag!-Joe kiáltva.Előszőr megszeppenve néztem rá,majd legörbült a szám széle.

-Nem merem!Nem merem,érted?Mi van,ha elcseszem?-Én kétségbe esve.

-Ne várd meg,míg én adom be,mert akkor tényleg meghal!-Joe fenyegető hangon.Hihetetlen,komolyan mondom.Szívszerelme ott fekszik,lehet 1 percen belül meghal,és képes viccelődni.Kitéptem kezéből az inzulint,majd mentem vele az én szívszerelmemhez.

-Csináld öcsi!Mentsd meg az egyiket legalább…-Joe mosolyogva,majd tekintete Av ajtójára terelődött.

-Oké,Nat!Figyu,remélem nem cseszem el…szóval drukkolj!-Én becsukva szemem,majd kinyitottam,és olyan pontosan céloztam a tűvel,amilyen pontosan csak lehet.És, igen!Sikerült!Istenem,csak add,hogy felébredjen…

Nem kellett kétszer mondanom,rögtön nyöszörögni kezdett.

-Nick…-Nat nyöszörgése boldognak hallatszott.Csak még egyet Istenem…ne emlékezzen szegény Avre.

-Itt vagyok,Nati!-Én megfogva kezét.

-Meg van bocsátva!-Nat elmosolyodva.

-Te ébren voltál?-Én mosolyogva.

-Nem!De a te hangod,bármikor meghallom…-Nat felülve.-Megmentettél,Nick?-Ő rámnézve.

-Csak egy kis inzulin…-Én megrántva vállam.

-Köszönöm!-Ő elpirulva.Közeledni kezdtem ajka felé,mikor Kevin rontott be.

-Nat!Hála a jó égnek,hogy jól vagy.-Kevin megölelve Natat.

-Figyu,Nat!-Joe komótosan besétálva.-Sajnálom,hogy olyan bunkó voltam…

-Ugyan!-Nat legyintve.-Meg van bocsátva,ha kapok egy ölelést!-Ő mosolyogva.

-Naná!-Joe kicsit mosolyogva.

-Skacok,gyertek!Avről van szó!-Eric boldogan.Mi lelte?

Natnak segítettem felállni.Ő egy puszit nyomott arcomra,majd megfogta a kezem,így kézenfogva mentünk ki.

Kint az ölembe ültettem.Istenem…én olyan szerencsésnek,és boldognak érzem,magam,hogy csak na.Remélem Av diagnózusa,nem ront el semmit…

-Uraim,hülgyem,Avrilről van szó.A lány...-doki

 

És itt a rész!! Tessék kommolni sokat-sokat!!Pls :D Remélem mindenki örül Joe és Nick szemszögének :D

Üdv,és puszi : Timi és Devonne

8. rész

És akkor itt a remélem/reméljük rég várt részt!! Azt azért meg kell említenem, hogy amit Timi írt, nagyon jó lett, és szerintem azt a részt felérni nem lehet, de azért megpróbálom...xxĐ

 

Épp mentem ki a szobából, hogy megnézzem Avet hogy van, mikor épp belé ütköztem.Csak ezzel egy gond volt.A földön feküdt,a fejéből szivárgott ki a vér.Felsikítottam.

-Av!Avril!Istenem,ébredj fel!-Én pofozgatva,de sajnos nem jutottam vele semmire.Felálltam,hogy megkeressem a fiúkat.Nos megint csak ütküztem.Most épp Nickbe.A fenébe is!-gondoltam magamban.-Tudom,hogy utálsz meg minden,de kérlek segíts!-Én sírva.

-Jézusom,Nat!Mivan?-Nick megijdeve.

-Av!Avril a földön fekszik és...és vérzik a feje!-Én már majdnem megfulladva a sírástól.

-Szólok az orvosnak,meg a többieknek,te pedig menj vissza Avhez!-Nick már futva.

Hamarosan a doki be is vitte az egyik szobába a nővéremet,de engem nem engedett be.Járkáltam fel-alá,és csak sírtam-és sírtam.Ha bármi baja lesz...nem tudom mi lesz.-sikítoztam magamban.A többiek a fejüket fogva,türelmetlenül ültek.Joenak néha-néha kicsúszott egy könnycsepp.Sajnáltam szegényt,mert tudom,hogy neki ebben a néhány hétben,pontosabban azóta,hogy megismerte Avet,fontos lett számára,hisz belézúgott.

-Nat,ülj le!Ha van valami,akkor úgyis kijön a doki!-Nick próbálva nyugtatni engem.

-Nem!Nem ülök le!-Én kiabálva.Nick felállt,majd átölelt.

-Av erős csaj,kibírja legyen bármi baja is!-Nick suttogva.

-Kérem!-doki kijőve a szobából.

-Mi van vele doktor úr?-Kevin aggódva.Jó érzés töltött el,hogy ennyien aggódnak érte,de amit a doki mondott kevésbé volt jó.

-Avrilnek a torkán hájog alakult ki,amitől,ha nem kezeljük 1 napon belül,nagyobb lehet és megfulladhat tőle!Van mágegy súlyosabb baja, a hölgynek!A cukorbetegsége súlyosbodott,és ma még nem adta be az inzulint,ami egy lapáttal még rá tesz!-doki,majd visszament,hogy tegyen valamit a nővéremért.Azt hittem elájulok.Szerencse,hogy ott volt Nick ugyanis a földön kötöttem volna ki.Olyan erősen kapaszkodtam belé,amilyen erősen csak tudtam.Nem tudtam hinni a fülemnek.De hisz csak holnap este érünk a helyszínre.Akkor nem lehet megmenteni?-ettől a gondolattól újra könnybe lábadt a szemem.

-Nem halhat meg!Nem!!!!!!-Én sikítva.

-Natalien nyugodj meg!Nem hal meg!-Nick kicsit felemelve a hangját,hogy túltudja kiabálni a sikításom.

-Nem!Nem halhat meg!!!!!NEEEEEM!!-Én még mindig sikítva.Nem tudtam abbahagyni.A hiszti eluralkodott rajtam.A levegőt már kapkodtam,de így is alig kaptam oxigént.Már-már fulladoztam.

-Natalien,hagyd ezt abba!Vegyél levegőt,nehogy nekem te is meghalj!-Joe ordítva.

-AVRIL NEM HAL MEG!!!-Én szintén ordítva,és ez volt a csúcs.Itt már nem kaptam levegőt,és komolyan fulladozni kezdtem.

-Natalien!-Kevin is felugorva székéből.

-Natalien vegyél levegőt,az istenért!-Joe ordítva.

-Joe szólj már a dokinak!-Nick ordítva,s már sírva.

-Nem...Av...Av nem...nem hal...meg...-Én akadozva,majd kezdtem szédülni.

-Nati kérlek!Avnek szüksége van rád!És nekünk is!-Kevin már a kezemet fogva.Nick leült a földre,és fejemet a combjára tette.Kezdtem elég nagy szinten szédülni,majd a fekete lyuk beszippantott.

-Natalien kérlek!Szükségem van rád kislány!-Nick sírva.

 

Remélem elég dramatikus,s egy kiss könnycseppet sikerült mindenki szemébe csalnom!! Az előző részt,nem volt könnyű felülírni,de minden erőm már ebben a részben van!! Remélem megteszi,s kérnék/kérnénk sok-sok,de még annál is több kommit...vagy,ha nem is sokat legalább hosszút, pls!!:)

Üdv:devonne16

7.rész

Sziasztok.Megjött az új rész,de szeretnénk kérni,hogy több kommentet írjatok…:$

Nagyban aludtam,mikor meghallottam,hogy a folyosón valaki teli torokból üvölt…Kellett nekem hagynom,hogy Nat belerángasson ebbe az egészbe…

Nagy nehezen felvakartam magamat az ágyról,felvettem a papucsomat,majd álmos szemekkel kisétáltam a tett helyszínére…xxĐ

Nat könnyes szemekkel állt Kev mellett,Joe és Nick pedig sehol sem volt…

-Mi az Atya Úr Isten folyik itt?Nem zavar,hogy valaki rohadtul nincs jól,a vérnyomása az egekben van190 felett,de ti itt meg üvöltötök?-üvöltöttem én is

Na ja,ilyet is tok…xxĐ

Ekkor a hátam mögül hallottam hangokat,méghozzá 1 férfiét…Joe volt az…

-Befognátok már?Elegem van,hogy mindenki mindenkivel veszekszik!Próbálok szöveget tanulni,ti itt meg ordibáltok!Mi a baja ma már mindenkinek?-Joe

-Ne tőlem kérdezd.-Én

Nat nem szólt egy szót sem,csak sírva berohant a szobánkba…Utánanéztem,és egyből tudtam,hogy mi nyomja a lelkét…

-Nat elmondta,hogy mi miatt kedvetlen,Nick idejött és ordibált,majd elrohant…Utána meg Av jött ki,és ő kiabált…Utána meg te jöttél ki,hogy mért üvöltünk…-Kev

-Értem.Hol van Nick?-Joe

-Passz.-Kev

-Visszamentem.Ne jöjjön senki sem,akár ki is az.

Joe pillantást vetett felém,majd ő is elment,úgy,ahogy én tettem.

A szobában Nati az ágyon feküdt,és sírt.Odaültem mellé,majd próbáltam vigasztalni…

-Mi a baj?Elmondod?-Én a hátát simogatva

-Á…Van annál jobb dolgod is,mint hogy engem vigasztalj…A vérnyomásod így is 190 felett van.Vegyél be gyógyszert.-Nat el-el csukló hangon

-Már vettem be.Én most nem számítok,és nincs jobb dolgom annál,hogy téged hallgassalak,meg ha lenen is,akkor is veled lennék.Na gyerünk,ki vele,mi bánt!-Én

-Oké.-Ő majd felült az ágyon,kifújta az orrát,és belekezdett

-Miután bejöttél a szobába,Joe tök bunkó lett,meg minden.Nick eb akart mosni neki egyet,de megállítottam.Ezután elmondta az érzései egy kis részét,és én meg elrohantam onnan egy-idézem: Nick…te…te nem akarhatsz…engem…-mondattal.Bebújtam az ülések mögé,ahol Kev megtalált.Kérte,hogy mondjam el neki,mi a bajom.A végén megöleltük egymást,és Nick észrevett minket.Azt mondta,hogy ezért nem akartam rólunk beszélni,mert kavarok Kevvel,és hogy egy ribanc vagyok…-Szóval most utál meg minden…És azt is mondta,hogy arra is gondolt,hogy esetleg lehetne köztünk valami…-Ő ismét sírásban kitörve

-Jajj Nati ne sírj!-öleltem meg jó szorosan

Ő csak zokogott tovább.A szívem hasadt meg,hogy így kell látnom szegényt.Percek múlva arra lettem figyelmes,hogy a húgom elaludt.Tudtam mit kell csinálnom,ezért elfektettem,betakartam,majd Nick szobája felé mentem.

Nem szűrődtek ki a helységből hangok,ezért kopogtam.Nem jött ki senki,ezért ezt a mozdulatot ismételgettem perceken keresztül.A végén már nem bírtam idegekkel,ezért benyitottam.

Persze,hogy nem hallotta azt,hogy kopogtam,mert a fürdőben volt,és valamit nagyon de nagyon keresett…Persze nem találta,és ezt káromkodással ötvözte…

-Úgy tudom,vallásosak vagytok,és a vallásos embereknek nem illik káromkodni…-Én

Ő hirtelen hátrafordult,és hanyatt esett.A fejét beverte a mosdókagyló oldalába…Szép kis látvány volt,de a nevetést,azt visszatartottam.

-Mi a jó fenét keresel itt?-Nick dühösen

-Mivel már ötezerszer kopogtam,és te nem nyitottad ki az ajtót,ezért arra gondoltam,hogy bejövök.Beszélni szeretnék veled.-Én

-Natiról,igaz?Róla nincs mit beszélni.Ugyan olyan kis ribanc mint a többi csaj,tisztelet a kivételnek.De,Nati nagyon jó színész,jól játsza az ártatlan lényt.Csak,hogy Kev foglalt,Joe nem hiszem,hogy összejönne vele,és pedig már nem fogok.-Nick dühöngve

-Nat nem ribanc!És nem is kezdett ki Kevvel!Neki is vannak érzései,és tisztában van a  dolgokkal,nem úgy,mint te!Nick,könyörgöm,vedd már észre a dolgokat!Nat szeret téged,ezt biztosan tudom!Nem akar a bátyáidtól semmit sem!Csak tudom,ő más mint a többi ember!neki nem olyan volt az eddigi élete,mint minden másik átlagos embernek!Sokat szenvedett,és most sem könnyű neki!Csak ti erről nem tudtok,és nem is fogtok,meg ah tudnátok is,nem értenétek meg a dolgokat…De a lényeg az,hogy szeret téged,és ha nem vagy önző,és idióta,akkor nem szalasztod el ezt a lehetőséget!-Én az elején kiabálva,majd szép lassan a hangomból visszavéve

-Akkor mért ölelgették egymást?-Nick flegmán

-Mert Kev megkérte,hogy mondja el neki,mi bántja,és ő ezt megtette,majd megölelték egymást!Baráti öleléssel!-Én

-És ez engem mért izgat?Nick még mindig ugyan olyan hangnemben,mint az előbb

-Mert ha igazán szereted,akkor beszélsz vele,de az igazi okot már elmondtam.-Én-Ezen gondolkozz el.Én most megyek.Szia Nick.-Én majd kifelé vettem az irányt

Éreztem,hogy a fejem egyre jobban hasogat,és,hogy most azonnal le kell feküdnöm.Nem sikerült időbe odaérnem a szobába,és összeestem.

Éreztem,hogy a fejem valami keménynek csapódik,valószínűleg az üvegasztal lapjának estem neki.Egyre nehezebben kaptam levegőt,a számban a vér ízét éreztem,majd megszűnt számomra létezni a teljes külvilág…

Na hát,ennyi lenne,remélem tetszik.Nagyon szerettem volna ide írni,azért hoztam részt.Sok-sok,és hosszú komikat kérünk…:DRemélem eléggé csigázom a türelmeteket xxĐTudom,hogy ez nem lett olyan hosszú,de ha izgiset akarunk beleírni,akkor az ilyet is muszály…J

Timi

6. rész

Sziasztok!Megjött az új rész!Örülünk hogy 2 új olvasót is köszönthetünk a blogban!!!Köszönjük a komikat!

 

Av szemszög:

 

-Hát…Mivel én nem énekelhetek,ezért beszéltem Ericcel,hogy a filmben,mikor zenés rész van,az enyém helyett a te hangodat lehessen hallani.Mit szólsz hozzá?-Én

Ő 5 perc után még mindig nem szólt semmit,csak nézett rám.Kezdtem azt hinni,hogy a hírtől lebénult…xxĐ

-Nati!Nati!Élsz még?-rázogattam meg egy kicsit

-Persze,csak…nehéz elhinni azt,amit mondtál…-Nati

-Pedig igaz.Tudod hogy én nem énekelhetek,mert annak következményei lennének…-Én

-Igen,tudom.-Nati

-Na akkor mit szólsz?Elfogadod?-Én

-Mi?Ez nem is kérdés!Nem tudod hogy milyen boldog vagyok most!Köszönöm!-Ő majd szorosan megölelt

-Nincs mit,Ennyivel tartozok neked!Ja…És amúgy miért is kellett neked velem ebszélned?-Én

-Hát csak szerettem volna megtudni,hogy mi van köztetek Joeval…-Nati

-Semmi.Csak véletlenül nekimentem,és beszélgettünk,mikor ti nagyon boldogan bejöttetek a konyhába…-Én

-Értem én.Tuti hogy még lesz köztetek valami…-Nati egy sejtelemes mosollyal

-Nem.Kizárt.Ismersz engem,tudod milyen vagyok én,és az életem…-Én

-Igen,tudom…De akkor is összejöttök,én már csak tudom…-Nati

-Figyelj.Attól,hogy velük szerepelek egy filmben,az még nem azt jelenti hogy feltétlenül össze is fogok jönni valamelyikükkel.Mért hiszed ezt?-Én

-Mert cukik vagytok együtt…-Nati

-Jajj hagyd már ezt!Nekem soha életemben nem lesz pasim,úgyhogy ezt fogadd el!-Én

-Okés…-Nati

-Na gyere,menjünk vissza.-Én,majd visszamentünk a konyhába

-Na vége a kupaktanácsnak?-Joe

-Amint látod.-Én mosolyogva

-Bocsi…-mondtam,mert megszólalt a telefonom

Félrementem egy olyan sarokba,ahol nem hallanak,de persze Nati jött utánam.Gondolom látta,hogy kinek a neve van a kijelzőn…

-Jó napot Doktor Úr!-szóltam bele

-Jónapot kisasszony.Hallottam,hogy megkapta egy könyv filmbeli szerepét,ezért szeretnék ha gyakrabban járna ellenőrzésre.Ezért felvettem egy ottani orvossal a kapcsolatot,ahol forgatni fogtok,és hozzá minden harmadnap be kell menned.Rendben lesz?-Doki

-Természetesen doktor úr.Köszönöm,hogy ennyire figyel rám.-Én

-Ez a munkám,és maga a kedvenc betegem.További szép napot,viszont hallásra.-Doki

-Viszhall.-Én majd kinyomtam

-Na mit mondott?-Nati

-Egy forgatás helyszín beli dokihoz kell majd bejárnom 3 naponta.Nem is vészes.-Én

-Tényleg nem.Kérsz inni?-Nat

-Persze.-Én

A konyhában megkaptam a vizemet,majd megittam az egész pohárral.Hirtelen bizsergő érzés keletkezett a hasamban,és irtózatos módon köhögni,és fulladozni kezdtem.Nat egyből tudta mit kell tenni,ezért egyből elrohant.Nem kellett 1 perc,de máris visszaért a pipámmal.

Gyorsan odaadta,majd elintéztem magamat,hogy jobban legyek.

A fiúk csak néztek ránk,még mindig,mintha nem emberi lények lennénk.

-Asztma?-Nick

Vettem pár mély levegőt,mert egyátalán nem éreztem magamat jól…

-Igen.Öröklődött.-Én

-Te is az vagy?-nézett Joe Natira

-Nem,én szerencsére nem.-Ő

-Én most elmegyek egy kicsit lefeküdni,mert nem érzem magamat valami jól…-Én majd elmentem az ágyamhoz,és lefeküdtem,majd egyből el is aludtam…

 

Nat szemszög:

 

Mikor Av elmondta, hogy helyette az én hangom lesz, komolyan mondom azt hittem csak álmodok.Imádok énekelni,mindig is szerettem,és mindig is szeretni fogok.Egy jó szoros öleléssel jutalmaztam meg.:) Aztán bementünk a konyhába,ahol egyszercsak Av fulladozni kezdett,s egyik pillanatról a másikra,nagyon rosszul nézett ki.Persze tudtam mit kell tenni,így tettem az ilyenkor szokásos dolgot.Ő rosszulétére hivatkozva elment,így a 2 Jonassal ott maradtam a konyhába.

-És…hamar megtanultátok már a szövegetek?-Én próbálva valami értelmes mondatot faragni.

-Mit izgat az téged?-Joe flegmán,majd kiment.

-Komolyan mondom,beverem a képét!-Nick,majd ment volna ki,de én visszafogtam.

-Nick, ne!Kérlek.-Én.

-Oké!-Ő dühösen.

-Hagyd!Had csinálja azt,ami neki jól esik!Nem ér meg ennyit.-Én.

-De…de,hogy lehet ilyen tuskó?-Ő.

-Ugyan mért ilyen fontos neked,hogy milyen a bátyád?-Én sejtelmesen.

-Mert…mert VELED ilyen!-Nick kiemelve a ’veled’ szót.

-Na jó!Ezt most nem értem.-Én elengedve a kezét.

-Én…én egyszerűen nem értem mi van velem, de…-Nick,majd megfogta a két kezem. -…ha veled vagyok,olyan...melegség tölt el!Akkor olyan boldog vagyok.-Nick közeledve szám felé.

-Nem!-Én kiáltva,majd kihúztam kezeim övéi közül.-Nick…te…te nem akarhatsz…engem…-Én.

-De igen!-Ő.

-Ezt nem szabad!-Én.

-Mit?-Ő értetlen fejet vágva.

-Nem!Ez az egész…olyan…-Én össze-vissza beszélve.

-Tán…nem…nem vagyok az eseted?-Ő kicsit megrémülve.

-De…csak…istenem!-Én majd kiszaladtam.

-Natalien!-Ő utánam futva,csak egy probláma volt ezzel…nem talált.

-Istenkém,istenkém,istenkém!-Én miközben egy ülés mögött leguggoltam,így elbújva a mellettem elrohanó,Nick elől.Miután elfutott mellettem,s nem vett észre,halk sírásba kezdtem.Nem értettem,mért mondtam azt amit mondtam.Nem tudtam mit érzek,vagy,hogy érzek-e valamit,hisz sose voltam szerelmes,sose éreztem senki iránt szerelmet,s…sose csókoltam meg még egy fiút se.

-Nati,mi baj?-Kevin leguggolva mellém.

-Kevin?!-Én sikítva egyet,ugyanis eléggé megijedtem.

-Bocs!-Ő mosolyogva.-De mért vagy itt…a…földön?-Ő.

-Ez…huuu…ez hosszú.-Én próbálva nem a témára térni.

-Van időm.-Ő leülve mellém a földre.Elmosolyodtam.

-De…Kev nem hiszem,hogy…-Én,de ő félbeszakított.

-Semmi Kev,meg de!Kérem a storyt!-Ő,majd egy biztató mosoly után,belekezdtem…

-…hát ennyi!Tudom,hogy most egy kis…-Én,de ő megint félbeszakított.

-Nem!Semmi kis nem vagy!Olyan vagy,mint Natalien!-Ő,erre én ránéztem,mintha valami űrlény ülne mellettem.Egyszerre elnevettük magunkat.-Gyere ide,te!-tárta szét karjait.Persze én megöleltem.De ez csak egy BARÁTI ölelés.<---ez főleg nektek szól;)

-Szóval ezért nem akartál rólunk beszélni!-Nick feldühödve.

-Tessék?-Kevin felállva.

-Rólatok!Tudtam,hogy kavarsz valamelyikünkkel…csak képzeld,drágaságom,hogy Kevin foglalt!-Nick kiáltva nekem.

-Mi?Nick én nem…-Én,de félbeszakított.

-Bravó Nick!Megint sikerült egy ribancot kifognod!Komolyan mondom Natalien szénalmas vagy!Játszod itt a szegény,szerény kislányt…ááh…és én még azt hittem,hogy lehet köztünk valami is!De tévedtem!-Nick ordítva nekem,majd elment.

 

Hát ez lenne az a bizonyos rész!!Reméljük, hogy tetszik mind két rész!!Kommikat kérünk…sokat!!:)(L)

 

 

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja